Celebesz

Forog a világ, hányinger, és csak egy stabil zugra vágyik az ember, ahol meghúzhatja magát míg elmúlik, fogadva hogy Soha Többé nem iszik. Mindig is utáltam. Azt mondjuk nem tudom, hogy ma reggelre kelve ez honnan jutott eszembe.

Mást ne mondjak, a napszakok is az étkezésekről vannak elnevezve:

• reggel=reggeli (아침/ácshim)
• dél=ebéd (점심/csomsim),
• este=vacsora (저녁/csonyog): ugyanaz a szó.

A kimcsi (távolról a savanyú káposztánkhoz hasonló ennivaló) készítés ugyanolyan összcsaládi esemény, mint nálunk a disznóvágás. És teljesen természetes dolog ennivalót (pl. a fent említett kimcsit) ajándékozni egymásnak - ahogy nálunk pl. lekvárt. 

Ilyen a kimcsi (persze ennek is rengeteg fajtája van), és ilyen tripla csomagolásban érdemes a hűtőben tartani. Nem rossz az illata - én pl. szeretem -, de nagyon-nagyon erős.

Minden ennivalók közül pedig a legislegfontosabb a főtt rizs: páb (밥). Azt, hogy "együnk", úgy mondják: "együnk rizst". És általában véve is, amikor azt mondják: rizs, akkor mindenféle ennivalóra gondolnak egyben (akkor is, ha egy szem rizs sincs a tervbe vett menüben). Az alacsony koreai asztal neve is 밥상 bábszáng: rizs-asztal=étel asztal (de ilyenek már csak a hagyományőrzős éttermekben vannak; a mai lakásokban ők is magas asztalnál esznek).

Bevett szokás, hogy a legfinomabb falatokat az ember átadja annak, akit szeret. Ahogy nálunk az anyukák a gyerekeiknek - épp csak Koreámban bárki bárkinek. Ha pl. találok egy szép kocka husit a pörköltömben, akkor pálcikával kiveszem, és Vercsi rizses tányérjára, a rizshalom tetejére teszem. Abból mindenki megtudhatja, milyen fontos nekem, hogy szép nagyra nőjön.

Ami nálunk a "Hogy vagy?", nyugatabbra a "How do you do?", az Koreámban: "Rendesen ettél?" (Szó szerint: "Ettél rizst?" 밥 먹었어요? Páb mogosszojo?) Erre természetesen - mint a többi helyeken is - igennel kell válaszolni. A "Nem" választ NEM úgy fogják érteni, hogy ma még nem ettél; hanem hogy véged van: betegség, munkanélküliség vagy egyéb tragikus fordulat állt be az életedben. Ha minden rendben, csak ma még nem volt időd/kedved enni, akkor mindenképp igent kell válaszolni, különben VALÓBAN elcipelnek és megetetnek. Mert enni kell.

Néhány illemszabály az asztalnál:
1. Legfontosabb: senki sem nyúlhat az asztalon az ételhez, amíg a legidősebb el nem kezd enni.
2. Tilos orrot fújni evés közben!
3. Nem illik felemelni a tányért az asztalról, hogy kézben tartva együnk belőle.
4. Nem illik keresztbenyúlkálni az asztalon.
5. Nem szabad kézzel nyúlni a tányérokba.

Bár minden koreai étteremben van kés-villa, az alapértelmezés Koreában a kanál (숟가락, szutkarak) és evőpálcika (젓가락, csotkarak). A kanál sem Kínában, sem Japánban nem része az alapterítéknek, de Koreámban sok levest esznek (az étkezés végén!), ráadásul - szemben a másik kettővel - itt a rizst is főleg kanalazzák, nem pálcikával eszik. 
Az evőpálcák (is, mint annyi minden) Kínából származnak, ahol már minimum 10.000 éve használják, valószínűleg még sokkal régebb óta. Azt mondják, hogy olyan szegények voltak a népek arrafelé mindig, hogy az ennivaló alapanyagot (húst, zöldséget) főzéskor eleve apróra kellett darabolni, hogy jusson mindenkinek; és a pici darabkák kihalászásához bőven elég volt a pálcák használata, amit az ujjaik hideg-melegtűrő meghosszabbításának tartottak. Koreámban viszont csak a 6. század körül terjedt el.
Persze a kínai, japán és koreai evőpálcikák között árulkodó különbségek vannak. 

Kínai:

• négyzet/kör keresztmetszetű (faágakból/hasogatott fahasábból készül) és
• hosszú (mivel ők nagyobb asztalnál ülnek, ahol középen, egyben – pl. forgótálcán - vannak az ennivalós tálak)

Japán:

• négyzet/kör keresztmetszetű (általában lakkozott bambusz vagy fa)
• rövid és hegyes (mert mindenkinek külön törpi-tányérkákon tálalják az ételt, ráadásul sok halat esznek, és a szálkák kipiszkálásához jól jön a tű-szerű végződés)
• funkció szerint sokféle alakú pálcikát használnak (külön a főzéshez, külön a tálaláshoz, külön az evéshez - nem meglepő módon ez is kicsit túl van bonyolítva…)
• és persze lakkozzák meg gyönyörű, apró mintákkal festik, faragják

Koreai:

• lapos, és/mert fémből készül. Régen az uralkodóé ezüst volt (mert az elszíneződik, ha mérgezett az étel), most leginkább rozsdamentes acél. Akik a kínai vagy japán pálcákhoz szoktak, azoknak kicsit nehéz is használni ezt a lapos fajtát.
• közepesen hosszú vagy japános rövidségű, mert itt is mindenkinek saját kis tálkákban porciózzák az ételt, vagy legalább is a sok-sok "köretet". 

Nekem kétféle van: a klasszikus és egy Shinee-féle japán fúziós

Nézd már, tíz éve, hogy nem írtam ide... de most újra megjött a kedv, lássuk, meddig tart ki.

Őrült szerencsém van, hogy - sokakkal ellentétben - nálunk még folyik a munka a koronavírus árnyékában, de azért én is töprengtem már azon, mit csinálok akkor, ha már erre sem lesz lehetőség. Annyi-de-annyi tervem van... persze a blog pont nem volt közte (a következetesség a mindenem).
Most úgy képzelem, leginkább Koreáról fogok írni, pontosabban az én Koreámról, ami a virtuálisnál is halványabb kapcsolatban van a valóságossal. Soha nem jártam ott. Egy jódarabig biztosan nem is megyek - egyszer azért jó lenne. Tanulom a nyelvet (rém apró lépésekben), nézem a sorozatokat, filmeket (a normálisnak mondottnál biztosan nagyobb mennyiségben), olvasom a híreket, meg úgy általában mindent, ami a szemem elé kerül: hát ez volna a virtuálisnál is halványabb kapcsolat.
Úgyhogy jöjjön, aminek jönnie kell:
The story, all names, characters, and incidents portrayed in this production are fictitious. No identification with actual persons (living or deceased), places, buildings, and products is intended or should be inferred. No person or entity associated with this production received payment or anything of value, or entered into any agreement, in connection with the depiction of products appearing in the production.
Legfőképpen pedig:
No animals were harmed in the making of this production.

Ezentúl inkább ott...
Gyertek ti is!

És meg is marad!!!! :)

Nem a mi macskánk, bár tényleg hasonlít (az persze egyáltalán nem kizárt, hogy rokon, mivel az utcánkban lőttem ezt a képet). Mert ha a miénk lenne, nem kéne ennyire szívfájdítóan a csupasz falhoz bújnia.

Kinek adtam kölcsön az Futottak még (Extras) 1-2 évadot? Hirtelen kéne vissza...

Az igaz, hogy nem a világ leggyönyörűbb adventi koszorúja. Sőt, a korábbiakhoz képest kifejezetten jelképesre sikeredett: eleve egy hetet csúsztunk vele, s addigra az összes virág/kreatív/háztartási boltokból kifogytak a rendes méretű gyertyák. Nade hogy teljesen lelapuljon és bukott angyalok övezzék, az - ahogy a több napja tartó rejtélyre reggelre kelve fény derült - csak és kizárólag a megátalkodott Bujkó rovására írható.

Saját meccs híján vendégségbe járok - bár már mintha otthon... :)

Büszkén feszítettem a lila sálamban, a harmadik harmadban ráadásul már a fő újvárosi szurkerhelyen, a felezővonalnál... Mi több, szólt olyan nóta is, amivel teljes szívből tudtam azonosulni (pl. a "Szeretem a sört" kezdetű örök kedvenc). A többit már csak azért sem énekeltem, mert kicsit más szöveggel ismerem, és még összekevertem volna!

Sevela és Csúszka, tán egy hajszálnyit aszinkronban. De ez nem műkori, ugyebár.

Melyik macskánk van a képen? (Ejj, lehet, hogy túl hosszú volt a betegszabi?! Nagyonunatkoztam? :D )

Óóóóriási meccs! Micsoda hüjeség, hogy csak itthon, tv-ből néztem! Ráadásul Spillerék szokásosan okos és cseppet sem elfogult kommentjeivel fűszerezve ("az idei bajnokság már az alapozáskor eldőlt"). 
Mikor ezer év után először végre 2 újpesti is jégre lépett a válogatottban!!!!
Úgyhogy ma már gyógyultnak nyilvánítom magam, és irány Fehérvár!!!

A kanapé-nyugalomban töltött egy hét alatt gyakorlatilag csak bambultam ki a fejemből, másra nemigen voltam alkalmas. Így viszont kiderült, hogy a kertünkbe járó macskákat délelőttönként másfelé szólítja a kötelesség, és ilyenkor madarak szállják meg a területet. Millió cinke a fenyőfán (hopp, fel kell tölteni az etetőt!!!!), és 6-8 szarka a gyepen (a szarkák gyorsak, a cinkék meg kicsikésgyorsak, úgyhogy már az is öröm, hogy egyáltalán eltaláltam őket az objektívvel).

vagyis kb. a Nagyon szomorú hercegnő. Ismeritek? Én eddig nem láttam, pedig 1968-as film a testvéri Csehszlovákiából - jócskán összefuthattunk volna... De micsoda szerencse, hogy Pavla mesélt róla - és hogy van youtube!!! 

Az idei első karácsonyi díszítményeket ma vettem észre a MOM-beli Butlers-ben. Akartam is írni, hogy a "ki kezdi előbb" kategória idei győztese....

de aztán rájöttem, hogy a versenyszám kérdőjelezhetetlen királya felé mostanában nem is jártam (ez volna az IKEA ugyebár); másrészt kiküldött tudósítónk, Füge ma a DM-ben is látott a karácsonyi díszeket.

Nem, mintha ellenemre lenne a hosszan nyúló karácsonyi készülődés, de azt hittem, még mondjuk egy hétig maradunk a halloween-dizájnnál.
 

De ha már készülődünk: Melody Gardot cd-je van valakinek? https://www.youtube.com/watch?v=nmsJEasPUUU

Tudjátok, melyik házon van ez a szép?

A következő tervem egy növényes akvárium. 

Nade ryuboku (uszadékfás) 

(mint Yutaka Kanno Beyond the silence című akváriuma)

vagy iwagumi (sziklás) stílusú legyen

mint a hong kongi Cheng Siu Wai Mount. Donha című akváriuma? Hmmmm.

Érdemes a képekre klikkelni a verseny első 27 helyezettjének képeiért. Gyönyörűbbnél gyönyörűbbek.

Lebontottunk a tök- és paradicsomültetvényt.

A reggeli ködben kiderült, hogy az egész kert be van hálózva.

Mert ez Johnny Castle autója. És az én kedvencem is.
1957 Chevrolet Bel Air hardtop coupe.

Egyenetlen felületek esetén használjunk folyékony macskát.

Kép: iihf.com

Hány macska van a képen?

 

Segítség:

Nem tom, ugyan mikor kezdenek el penészedni, de addig is nagyon büszke vagyok rájuk. (A kőbányai körte még szárazdunsztban.)