Saját meccs híján vendégségbe járok - bár már mintha otthon... :)

Büszkén feszítettem a lila sálamban, a harmadik harmadban ráadásul már a fő újvárosi szurkerhelyen, a felezővonalnál... Mi több, szólt olyan nóta is, amivel teljes szívből tudtam azonosulni (pl. a "Szeretem a sört" kezdetű örök kedvenc). A többit már csak azért sem énekeltem, mert kicsit más szöveggel ismerem, és még összekevertem volna!

Sevela és Csúszka, tán egy hajszálnyit aszinkronban. De ez nem műkori, ugyebár.

Rendesek voltak az újvárosi srácok: csak a hetedik percig kellett szorongatni a macikat, akkor esett az első gól - és repült a közel ezer plüss. Alaposabb szemrevételezés után kiderült, hogy a mi zacskónkban búvó öt állat közt véletlenül egy maci sincs (hanem nyúl, szarvas meg tán zsiráf), de miután a mellettem álló kedves ismerős leelefántozott egy vizilovat, megnyugodva konstatáltam, hogy Linné ezegyszer háttérbe szorul.

Pompás este volt, egy apró szépséghibával: önnön sofőröm lévén a kirándulás során végiglátogatott 3 újvárosi vendéglátó egység bevételét mindössze másfél liter narancslé fogyasztásával bírtam növelni. Szégyen. Node lesz itt még Magyar Kupa!!!
(Néha az az érzésem, az M6-ot csak az én kedvemért építették: egy kezem elég volt, hogy az oda-vissza úti teljes forgalmat lekövessem.)