Hiába volt minden aggódás, mert lám, mégiscsak készült kép idén is a békákról. Egészen hihetetlen különben, hogy milyen gyorsan visszaszoktak a vad életbe! Amikor tavaly szeptemberben betelepítettem őket az akváriumba, nagyjából 
egy hétbe telt, míg elmúlt a félősségük, és újra követelőzően kaparták az üveget, valahányszor feltűntem a látótérben.
A kerti tóba költözéskor viszont pont fél pillanat alatt álltak át a megriadós üzemmódra. Mindenképp javukra írom viszont, hogy csak a nagyon nagy méretektől félnek, mert pl. a tó körül lebzselő macskák egyáltalán nem rémisztik őket.
Nade Gugi kijátszotta a figyelmüket, és igazi vadász-szerencsével egyből azon a képzeletbeli határon belül termett, ahol a békák a menekülést már nem érzik elég biztonságosnak, helyette a "ha nem moccanok, nem vesz észre" taktikát alkamazzák. És íme, az eredmény.
Szeretem, hogy kint a tóban látványosan jól érzik magukat, de azért az kicsit rossz (mivel a tó vize pont 2 nap alatt algásodik teljesen átlátszatlanra, plusz van ez a genetikailag kódolt beszariság), hogy gyakorlatilag alig találkozom velük. Múltkor már eszembe jutott, hogy kéne még pár teknős - esetleg kicsit bátrabb fajtákból is -, hogy mindig legyen, amelyik épp a napon sütkérez... mint pl. a kedvenc Parktikeremben. De Füge részéről teljes elutasításban volt részem, ráadásul igen erős érvvel alátámogatva: miszerint szeptembertől májusig ugyan vajon mit is kezdenénk a tucatnyi békával... Ehh.
Gugitól kaptam ezt a másik képet is, amin a kert szebbik fele (na jó, harmada-negyede) látható: a - mondhatni - teljesen kiserkent fű az első fűnyírás előtt. (Erre a fűnyírásra egyébként tegnap reggel került sor, és igen sok tanulsággal járt - de ez már egy másik történet, Sahrijár király!)
És még volt sün is!!! Hétfő éjjel Gugival trécseltünk a teraszon, meglehetős bosszankodásba mérgelve magunkat az országos ügyek elkeserítő volta felett*, mikor egyszercsak neszezést hallottunk, és kiderült, hogy sün! (Igazi. Az állat. Nem az, amit most annyit kiabálnak.) Persze fénykép nem készült - olyan sötétben mobillal teljesen esélytelen lett volna próbálkozni -, de egy egészen méretes példány volt. Bujkó is érdeklődve nézegette úgy 30-40 cm-re odakuporodva, mígnem hosszú tíz másodpercek után egyszercsak eszébe jutott, hogy evvel a szúrós állattal ő nem is olyan jó barát, így mint akit bolha csípett: hirtelen felugrott s odébbállt. Remélem, szerencsénk lesz, s valahol a kertben talál olyan búvóhelyet (nem Buji - ő már talált, többet is -, hanem a sün!) ahol kedve lesz letelepedni, netán családot alapítani :)
*Vegyük pl. ezt az esetet, és tekintsünk el attól, hogy mennyire abszurd, hogy evvel az üggyel egyáltalán perre kellett menni. Mert végülis a bíróság ezúttal az ép ész irányába döntött, HURRÁ! Hanem ez a mozzanat számomra a totális magyarázhatatlanság kategóriájába tartozik: "A bíróság ugyanakkor nem teljesítette maradéktalanul azt a kérésünket, hogy a vezetők által használt céges autók márkája mellett a típust és az évjáratot is hozzák nyilvánosságra. A bíró szerint elég megadni a használt járművek márkáját, de hogy miért, azt nem indokolta az ítélethirdetésen." Hogy ezt vajon hogyan (milyen alapon, milyen megfontolásból, milyen céllal) sakkozta ki a bíró, arra lennék én nagyon kíváncsi. Ráadásul mikor kiderül, hogy mondjuk Skodákról volna szó, hát bármiben lefogadom, hogy a nép nem Fabiákra vagy a mustárbarna 120-asokra gondol majd...
