El se hiszem, de megjött a személyim, jogsim, és a forgalmit is sikerült elintézni!!! Juhééé, nagyjából hivtalosan tudok autózni a Mazdával – már csak a zöldkártya hiányzik.
Gondolta a fene, hogy pont ezen fog zökkeni egyet a váratlanul jól haladó irat-beszerző szekerem. Eddig ugyanis mindent megúsztam a rendőrségi jegyzőkönyv nélkül, de valami fura okból pont a zöldkártya kiadásához mégis szükség lesz rá. Mikor ez ma reggel kiderült, egyből a rendőrség felé kanyarodtam, de minő meglepetés: Rendőrnap van, minek örömére minden ügyfélszolgálati dolog szünetel. Majd hétfőn… hát jó, már csak azt nem tudom, hogyan fogok elkéretőzni a jövő héten frissen-ropogósan startoló új munkahelyről áááááááá - írtam mindezt pénteken.
Csak elfelejtettem kiposztolni, mert olyan hüje nap volt: a melóhelyen szépen összecsomagoltam. A számítógépemen tárolt mindenféléimet, mütyürkéimet, bögrémet, okosságos fecnijeimet kellett összegyűjtenem. Nem dobozba, mint az amerikai filmeken, hanem csak úgy magyarosan: nejlonzacsiba. Búcsúzós köremilt megírtam, kulcsot leadtam - ment minden flottul; de mégis nagyon fura érzés fogott el, hogy olyan hirtelen esett rám ez az egész munkahelyváltás. Pedig már mióta tudom... csak nem gondoltam rendesen bele, és a végére nagyon felgyorsultak az események. Akárhogyis: szép volt-jó volt, és most lezárult - csak még le kell ülepedjen. 6 év, az asszem rengeteg idő.
Hanem azóta már (szerencsére, mert így nincs idő a régi miatt melankolikus, az újtól izgulós szomorkába süppedni) ennél sokkal-sokkal fontosabb dolgok is történtek, de az külön posztot érdemel...
