Nézd már, tíz éve, hogy nem írtam ide... de most újra megjött a kedv, lássuk, meddig tart ki.
Őrült szerencsém van, hogy - sokakkal ellentétben - nálunk még folyik a munka a koronavírus árnyékában, de azért én is töprengtem már azon, mit csinálok akkor, ha már erre sem lesz lehetőség. Annyi-de-annyi tervem van... persze a blog pont nem volt közte (a következetesség a mindenem).
Most úgy képzelem, leginkább Koreáról fogok írni, pontosabban az én Koreámról, ami a virtuálisnál is halványabb kapcsolatban van a valóságossal. Soha nem jártam ott. Egy jódarabig biztosan nem is megyek - egyszer azért jó lenne. Tanulom a nyelvet (rém apró lépésekben), nézem a sorozatokat, filmeket (a normálisnak mondottnál biztosan nagyobb mennyiségben), olvasom a híreket, meg úgy általában mindent, ami a szemem elé kerül: hát ez volna a virtuálisnál is halványabb kapcsolat.
Úgyhogy jöjjön, aminek jönnie kell:
The story, all names, characters, and incidents portrayed in this production are fictitious. No identification with actual persons (living or deceased), places, buildings, and products is intended or should be inferred. No person or entity associated with this production received payment or anything of value, or entered into any agreement, in connection with the depiction of products appearing in the production.
Legfőképpen pedig:
No animals were harmed in the making of this production.
