Bár minden koreai étteremben van kés-villa, az alapértelmezés Koreában a kanál (숟가락, szutkarak) és evőpálcika (젓가락, csotkarak). A kanál sem Kínában, sem Japánban nem része az alapterítéknek, de Koreámban sok levest esznek (az étkezés végén!), ráadásul - szemben a másik kettővel - itt a rizst is főleg kanalazzák, nem pálcikával eszik.
Az evőpálcák (is, mint annyi minden) Kínából származnak, ahol már minimum 10.000 éve használják, valószínűleg még sokkal régebb óta. Azt mondják, hogy olyan szegények voltak a népek arrafelé mindig, hogy az ennivaló alapanyagot (húst, zöldséget) főzéskor eleve apróra kellett darabolni, hogy jusson mindenkinek; és a pici darabkák kihalászásához bőven elég volt a pálcák használata, amit az ujjaik hideg-melegtűrő meghosszabbításának tartottak. Koreámban viszont csak a 6. század körül terjedt el.
Persze a kínai, japán és koreai evőpálcikák között árulkodó különbségek vannak.
Kínai:
- négyzet/kör keresztmetszetű (faágakból/hasogatott fahasábból készül) és
- hosszú (mivel ők nagyobb asztalnál ülnek, ahol középen, egyben – pl. forgótálcán - vannak az ennivalós tálak)
Japán:
- négyzet/kör keresztmetszetű (általában lakkozott bambusz vagy fa)
- rövid és hegyes (mert mindenkinek külön törpi-tányérkákon tálalják az ételt, ráadásul sok halat esznek, és a szálkák kipiszkálásához jól jön a tű-szerű végződés)
- funkció szerint sokféle alakú pálcikát használnak (külön a főzéshez, külön a tálaláshoz, külön az evéshez - nem meglepő módon ez is kicsit túl van bonyolítva…)
- és persze lakkozzák meg gyönyörű, apró mintákkal festik, faragják
Koreai:
- lapos, és/mert fémből készül. Régen az uralkodóé ezüst volt (mert az elszíneződik, ha mérgezett az étel), most leginkább rozsdamentes acél. Akik a kínai vagy japán pálcákhoz szoktak, azoknak kicsit nehéz is használni ezt a lapos fajtát.
- közepesen hosszú vagy japános rövidségű, mert itt is mindenkinek saját kis tálkákban porciózzák az ételt, vagy legalább is a sok-sok "köretet".
Nekem kétféle van: a klasszikus és egy Shinee-féle japán fúziós
