12 órás autózás után reggel fél8-ra értünk ki Melchtalba, a szállásunkra. Éjjel persze semmit nem láttunk a hegyekből, de mikor hajnali 4 felé elkezdett pitymallani, már gyönyörűséges hegycsúcsok között találtuk magunkat. Melchtal egyutcás falu Luzerntől nem messze egy völgyben, így azért elég könnyen megtaláltuk a többieket: gigantikus magyar zászló és a parkoló magyar rendszámú autók segítettek.
Akármerre nézek, havas csúcsok, vízesések, patakok, tavak: nagyon-nagyon hasonlít Norvégiához, csak egyrészt itt sokkal több a cizilizációs jel (kikövezett-szabályozott patakmedrek, kiépített kikötők, motoros hajók mindenfelé), másrészt a gömbölyű norvég hegyek helyett a toblerone-design: az éles vonalú ormok dívnak.
Mi már a készbe ültünk bele: a helyi viszonyokat - minden útvonalat, időzítést - a többiek alaposan kiismerték. Buszra, vonatra ingyen szállhatunk, ha van aznapi meccsjegyünk. Ezt ki is használjuk rendesen: A kloteni csarnok 100 km-re van, egy busz-két vonat kombóval jutunk oda.
Jaaaaj, de most hirtelen indulni kell a Cseh-Szlovák meccsre, úgyhogy majd később folytatom. Csak annyit még, hogy minden csodás, és pár mobillal lőtt képet már feltöltöttem a fényképalbumba.
