Végre feltöltöttem a rigai képeket. A hokisabbakat ide, a városnézősebbeket emide. Nem volt türelmem válogatni, úgyhogy színvonalat ne várjatok, de a sok fotó között talán akad egy-két ööö érdekes.

Tehát. Szombat este elmentünk a Lidoba. Az eddigi rigai tapasztalatok alapján gyalog gondoltunk nekivágni (minden jóindulatú figyelmeztetés dacára), de egy ponton (igen távoli ponton!) mégis a 3-as villamos mellett döntöttünk. Ám így legalább elsétálhattunk a Sztálin-barokk Akadémia mellett, ami sötétben EGÉSZEN pont olyan nyomasztó, mint a Wayne-building Gotham city-ben (mobillal lefotóztam, de csak nagy-nagy feketeség látszik).

A Lidot viszont alig tudom elmesélni: plázányi (3 szintes) kocsmarendszer, koripálya, mindehhez waltdisney-is-elbújhatik díszletek: kivilágított drótszobor-kompozíciók (pl. szarvasok az esti folyónál), törpék tucatjával, koripálya... de nem is folytatom: egy honlap többet mond ezer szónál. Ittuk a sört, ropogtattuk a nagyon fokhagymás barnakenyér-falatkákat (amit szotyi helyett esznek a lettek), szélviharban cigizgettünk - és vidáman hüledeztünk von Schwarzék kicsit még akkor is sápadt és reszketős bobos beszámolóján.

Vasárnap ukrán meccs: a szokott tempó szerint 20 perccel a kezdés előtt értünk a csarnokhoz, de valami furaság folytán már iszonyú tömegek gyűltek össze (eladdig az első meccsek igencsak negyedházasok voltak), viszont összesen két pici ajtón engedték be a népet. Beálltunk hát a sorba, és egyre idegesebben toporogtunk - pillogtunk az órára. És anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna, az előttünk álló rigai csoport egyszercsak előre engedett minket, hogy fussunk-siessünk, hisz a mi meccsünk kezdődik. Jófejek, na.

Hétfőn meg már jöttünk is haza. De azért ide sorolok néhány dolgot, amik eszembe jutottak a fényképeket töltögetve:
Marika: kiderült, hogy valamiféle valuta-váltó hálózat.
További magyar vonatkozás még a Delta című Mundruczó-film, amit most játszanak Rigában (és kézzel festett plakátja van!!!! - kár, hogy nálunk már nincsenek olyanok).
Az állatkert pedig egy tóhoz fut ki, ahol a megszokott lékhorgászok mellett jégvitorlás-pálya is van, épp valami verseny folyt javában. Annyira jó város ez, de tényleg!

A reptéren ismét összefutottunk a magyar csapattal. A mi gépünk mellől indult az övék (erről egy rendkívül informatív fotó is található az albumban), de nem nagyon haveroztunk velük, mert olyan beteg voltam, hogy aszittem: egy fél pillantásommal bacilusok ezreit küldeném a nyakukra. És én egy felelősségteljes szurker vagyok. (Nem beszari!!!)

Hazafelé a repülőgépen - rögvest, miután kiosztották a forró kávét-teát - jópofa turbulenciába (vagy mibe) keveredtünk: csak úgy repült a kezem a teáspohárkával együtt... a pilóta egyből elkezdett a jobboldalon látható nicely illuminated Bécsről beszélni - szóval hamar rájöttünk, hogy nincs nagy gond. De én azér rendesen megijedtem :) Prágában pedig már törzshelyünk lett a reptéri Pilsner söröző.

A rigai beszámolóhoz tartozik még, hogy a Malév menjen a francba. SOSE utaztam még úgy velük, hogy valamit ki ne emeltek volna a bőröndből (eztán istenúccse, folpakkolni fogok én is!), ráadásul teljesen kuszán írják ki a dolgokat: pl. hogy merrefelé keressük a csomagjainkat. Amikor szóvá tettük ezt a ferihegyi alkalmazottaknak, hetyke vállrándítással kísért "ma egész nap össze-vissza vannak a kiírások" volt a válasz. További boldog sztrájkokat kívánok nekik.