Kicsit megtisztogattam a mobilom memóriakártyáját, így előkerült pár kép, mentek is egyből az albumba. Téli és tavaszodó kert, a fantasztik Pankratov-féle szurkermezek, a kerítés épülése: ilyesmik.
Sajna a kert nem néz ki olyan buján, ahogy pl. a kedvenc Titchmarsh-könyveimben mutatkoznak mások tavaszi kertjei; de akkor is lenyűgöző már maga a tény, hogy a rengeteg elduggatott hagymák tényleg mind kinőttek (legalábbis eddig nem vettem észre, hogy hiány lenne). De legislegjobban mindig azon csodálkozom, ahogy a jácintok levelei elképesztő erőszakosan szétrepesztik a földet, és aztán a pici zöld levelek közül kiemelkedik a gigantikus, bimbós szál. Mint valami fékezhetetlen űrrakéta - nagyon brutális! Egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy egy illatos-harmatos, törékeny kisvirágtól várná az ember.
Ribizlik, magnolia, sárgabarack: minden-de-minden pici rügyekkel, levelecskékkel van tele ... túlélték a telet!!! - és gondos ápolásomat.
Füge összeépítette az új kerti bútor felét legalább, így a szezonnyitó kerti vacsit már az új asztalnál költöttük el. Kényelmes. Sőt, szép is!
És a polczuhanásban megsérült mosogatótálcát is kicseréltük végre, szóval megint került néhány pipa a tennivalók hosszú listájára. A kerítéssel egybevéve azt kell mondanom: jól nyomjuk.
De a kedv nem az igazi. Ennek a fergeteges hokiszezonnak a végére, jaj, nagyon nem ilyen pont kellett volna.
