Tehát. Tegnap sikerült felvenni a szurkolás fonalát - ahogy közeledtünk a csarnokhoz, egyre többen csapódtak hozzánk: a magyarok mindenhol énekelve közlekednek, úgyhogy a kósza csoportok hamar egymásra találnak. Én úgy éreztem, nagyon sokan gyűltünk össze mi, nótás kedvű magyarok, de Szaniék szerint - és ők igazán megbízható forrás - az osztrák meccsen már sokkal kevesebben voltunk, mint korábban. Amiket írtak az újságok, hogy nagyon szeretnek minket, az igaz; de ahogy néztem, itt általában mindenki nagyon szeret mindenkit.
A meccsről nem írok... hiába szurkoltuk végig, a csapat nagyon lógatta az orrát, és én is bosszankodtam. De azért a végén a himnusz még az én cinikus lelkemet is meghatotta. Persze eleve elég emelkedett hangulat uralkodott: nem bírtuk elhinni, hogy tényleg itt vagyunk, hogy ez bizony már az a vb, amit egy éve várunk... Csicsó képénél mécsest gyújtottunk, na az tényleg nehéz volt - főleg, mikor észrevettem, hogy nem messze onnan állt az öreg. Nem is lehet elmondani, mennyire szomorú ez!
Meccs után kis kódorgás (hasábkrumplit ne-ne-ne vegyetek a kloteni csarnoknál: rééééémes!), aztán sipirc haza (röpke 2.5 óra alatt), és úgy bedőltem az ágyba, mint egy zsák.
A mai nap pedig a Cseh-Szlovák meccsé volt: hihetetlen ám, hogy Jagr az orrom előtt vág két gólt a szlovákoknak (aztán mások még 6-ot)!!! Mindezt úgy, hogy 40 frankért vásároltuk a normálisan 59 frank árú jegyet, és a kedves biztonsági őr jóvoltából végül 160-as helyen ülve néztük végig. Kettőnkre nézve tehát 240 frankot spóroltunk! Ennyi pluszból még az is megtörténhet, hogy megkapom a vb-s hátizsákot ;)
Aztán egy sarneni kocsmában néztük meg az orosz-amcsi meccset (épp csak az első harmadról - egyúttal a gólokról - maradtunk le), de legalább megismerkedtünk Rudival, a helyi erővel, akit teljesen lenyűgözött, hogy milyen izgalmas este kerekedett miattunk az ő törzshelyén, ahová amúgy mindig ugyanazok az arcok járnak. Azt végig nem értette, hogy mit keresünk Melchtalban, ha egyszer Zürichben vannak a meccsek; és hogy egyáltalán hogy találtunk erre a szállásra, mikor errefelé turista nem nagyon vetődik, maximum síszezonban (hiába, az internet a világ 8. csodája). De legalább így, hogy találkoztunk, át tudja érezni - mondta -, hogy most akkor tényleg valami jelentős nemzetközi esemény zajlik Svájcban, ha egyszer ilyen messziről eljöttünk miatta egész az ő kedvenc kocsmájáig. Merthogy a hoki nem annyira fontos sportág errefelé... bezzeg a foci eb, az aztán volt valami! (Hanem az azért kiderült, hogy Sarnenba az eb alatt sem nagyon jutott el turista :) úgyhogy igazi unikum voltunk.)
A mai napról is tettem fel képeket, itt lehet megnézegetni, de mostmár megyek aludni: holnap korán indulunk, hogy beérjünk a déli meccsre! Hajrá magyarok!
-írtam mindezt még éjjel, de nem sikerült feltöltenem, mert a blog.hu épp sünetelt.
