Igaziból mostanában szinte minden reggel megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha egyszer Buji menne helyettem a dolgozóba (tudom, rém eredeti gondolat: filmek tucatjait sorolhatnánk a témában), de engem egyáltalán nem a komikus helyzetek sokasága érdekelne, hanem főleg az, hogy így 9 év után már igazán Buji is keresztbe tehetne legalább egy szalmaszálat kis családunk boldogulásáért. Jó-jó-jó, macska, TUDOM, de sztem másban is felmerülne a gondolat, ha azzal szembesülne minden reggel, amivel mi.
Meg is mutatom: így kezdődik nálunk egy dolgos-szorgos hétköznap. Aztán mi Fügével elhúzunk, ők meg otthon maradnak, és álló nap folytatják ezt a kimerítő heverészést.
Bujkó nem alszik, csak gondolkodik: bár nem látszik, a szeme nyitva van, és a "Buji, micsinálsz?"- kérdésemre csak egy elhaló "hagyjálbékén" nyögés a válasz.
Celebesz meg... Ismeritek a kedvenc viccemet, hogy a majom farka belelóg a sörömbe? :D
Itt a másik képen a teknősökhöz igyekszem a reggelijükkel, de Celebesz - szokás szerint - feltartóztat. Mert legislegkedvencebb kajája mindig az, amit éppen a békáknak viszek. És azért azok a karmok... tisztára ki vagyok lyuggatva.
