Megint egy csomó minden virágzik! (Például a kék klematisz idén már másodszor - bár kicsit cingár, úgyhogy ősszel könyörtelen visszametszés vár rá.) Akárhogyis: csuda büszke vagyok rájuk, szóval mutatom is!
Az első képre sokminden jutott:
- az ablakpárkányon angol muskátli (Pelargonium x grandiflorum) és indián menta (Satureja douglasii);
- az ajtónál a gyönyörű, duplavirágú leander, amit Sanyiéktól kaptam;
- alatta elköpködött mandarinmagból nőtt zöldségek (nem tudom, meddig bírják, mert ez már a második eresztés: az első cserépből 3 év után egyszercsak kihalt az összes venyige. Ezek - azt hiszem - most két évesek. De hogy mit kezdek velük, ha megmaradnak, az rejtély);
- legalul elvirágzott margaréta - bár ekkora méretben ez semmit nem mutat;
- és a lényeg: a zöld cserép. Ugyanis elhatároztam, hogy ha törik - ha szakad, barátok leszünk a rózsákkal! Eddig nem voltam túl sikeres ebben a műfajban, de rettentő nagy elszántságban vagyok, s íme az eredmény: Queen Elizabeth meghozta legislegelső virágát nálam!!!
A második képre az egyik kaktusz (szerintem Cylindropuntia imbricata) került teljes pompájában. A kaktuszokkal kapcsolatban mindig lelkiismeret-furdalás gyötör, amiért olyan keveset foglalkozom velük. De pontosan emlékszem, hogy amikor - még áltiban, Sz. Erika útmutatásával - elkezdtem őket gyűjteni, egy csomó szakkönyvet végigolvastam és minden szabályt apróra betartottam (magyarán folyamatosan zaklattam őket), minek következtében nemhogy virágokat nem hoztak, de mondhatni haldokoltak. Aztán jól megsértődtem (rendkívül okos gyerek voltam), és rájuk sem néztem egész télen át. Láss csodát: következő nyáron megállíthatatlanul sorjáztak a virágok. Azóta TUDOM, hogy nem kell velük törődni, mi több: ők a megtestesült tökély a balkonnövények kategóriájában (imádják a napot és szárazságot); de azt hiszem, érzelmileg még mindig nem emésztettem meg, hogy ennyire nincs rám szükségük.
A harmadik képen az új szerzemény: a két tő tavirózsa (Nymphaea 'Attraction') és az első virág pompázik. Rendkívül nagy öröm ám ez a kedvezőtlen előjelek után! Eredetileg ugyanis víztisztítási (algátlanítási) szándékkal telepítettem őket a tóba (végülis valamennyit árnyékolnak ugye), ám ebben a szerepükben nem alkottak maradandót. Ráadásul rögtön az első napon megláttam, hogy az egyik levél a tó túlfelére vándorolt, legbaljósabb gyanumat erősítve, miszerint a teknősök bakfittyet hánynak a súlyos ezrekre, amit a növényekbe öltem, és fél nap alatt kis fecnikre cincálják őket. Ám ez sem következett be (eddig - Damoklész kardja azért továbbra is itt lengedez), hanem épp ellenkezőleg: megjelent az első virág. S ha szombatra elmúlna ez az esős idő, újabb képpel bizonyíthatnám, hogy azóta még 2 bimbó bújt elő! Mert - bár ez biztos mindenki más számára ismert dolog, csak nekem volt meglepetés - a tavirózsa csak komoly napsütésben virágzik. Így hát hiába leskeltem reggelente (munkába indulás előtt, vagyis 8-ig) a tavat, én csak szombaton láthattam először a virágot (bezzeg Füge már napokkal korábban: az a másfél óra, amivel tovább marad otthon, ennyit számít). Hogy rövidre fogjam: virágzó tavirózsás fényképet csak napsütéses hétvégéken fogok tudni készíteni. (Most olvasom csak az egyik leírást: "Ez a tavirózsa egy igazi attrakció....nem ritka egyszerre a három virág sem egy tövön. 10-től 18-ig nyílik." - Na, szóval hivatalos.)
Az utolsó képen a fentebb emlegetett klematisz ("The president") látható, ami közel egy hónapja már virágzott egyszer, de most megint. És mivel azóta Vercsi is szert tett egy ilyesmire, evvel a képpel is szeretném dokumentálni az iszalag-verseny jelenlegi állását. (Ha valakinek van ötlete arra, hogy mitől fakulhattak ki a levelei a szép zöldből egész halványsárgára, az árulja el, legyen szíves. Nagyon nagy baj remélem nincs, mert ezeket az új virágokat már a fakulás után hozta, de jobb résen lenni... Szerintem napot, vizet eleget kap. A töve egész magasig (30-40 cm) takarva van, és a másik klematiszom - mont. Rubens - innen 70 cm-re majd kicsattan az egészségtől.)
