Most mondjam, hogy a szokásos? Hisz lenne mesélni való bőven:
- Csicsó temetéséről, ami igazán méltó volt és nagyon-nagyon szívszorító;
- a BS-béli fergeteges, macidobálós HUN-FIN-ről, nomeg az előtte kiosztott ~30 szurkolói mezről - mennyi boldog ember!!! - és az újfent ELKÉPESZTŐ OSTOBA TÜCSÖK PRESSZÓról;
- a 37-szeres válogatott Borbiról, aki nekünk adta a jutipezsgőjét, és épp olyan csudalelkes volt a válogatottsága miatt, mint amennyire mi örültünk, hogy végre lilák vannak a nemzeti csapatban;
- a hétvégi rendkívül hatékony kertezésről: hogy összeraktuk a magaságyásokat, és az egyikbe eper, másikba petrezselyem, szurokfű, sóska, tövébe dísztök vettetett (lesz-e belőlük valami?);
- a sok-sok virágról, ami már kinyílt: nárciszok, jácintok, tulipánok;
- a bimbókkal teli többiekről, úm. cseresznye, ribizli, iszalag...
de hiába mindez a sok téma, mert mégis-mégis leginkább az ül most a nyakunkon, hogy hétfő hajnalban besurrant a csóka, és míg mi aluszkáltunk, elvitte a laptopokat, mobilomat, táskámat - mindent, úgyhogy most csak vendégségben, röviden tudok blogbejegyzeni, amíg a kölcsönlaptopot meg nem kapjuk. Hát, így.

A képeket még vasárnap töltöttem fel - így legalább ezek megmaradtak:
itt a HUN-FIN-ről, itt pedig a kertről van néhány fotó (semmi érdekes, de így, hogy a maguk nemében utolsók, nem volt szívem kitörölni egyet sem. Mert hát a helyzet mélyebb elemzése rávilágít arra is, hogy egy darabig még mobillal se fogok tudni fényképezni; a vágyott fényképgép vásárlása meg végképpen a nagyon távoli, mondhatni: beláthatatlan jövőbe tolódik).

Ez pedig a lentebb brutálisként emlegetett jácint in floribus: