Mostanság folyamatosan hallok mindenféle hitelrontásokért beperelt bloggerekről...
(Vagy ijesztően megszaporodtak az ilyen esetek,
vagy a nyilvánosság előtt szereplőkben - hisz van már 20 olvasóm!!!! - kiépülő üdözési mánia miatt egyszerűen ráállt a fülem,
vagy igaziból csak egyetlenegy ilyen eset történt, de a médiának annyira tetszik, hogy mindig azt szajkózza - én meg olyan nagyon szigorúan nem követem a dolgot, hogy feltűnne, ha ugyanazt az egy esetet hallanám száz helyről.)
...szóval lehet, hogy ilyeneket nem is szabadna leírnom. Hiába, hogy alig néhányan nézegetitek a blogot - ráadásul gondolom, nagyrészetek jó érzékkel egy szavamat se veszi komolyan ;) -, fejem felett lóg a kard, hogy egyszer rám talál a Syngenta, aztán majd leshetek.
Hogy amit leírtam, az tényleg úgy van - újra ellepte a fehér állatsereglet a karanténba zárt phalaenopsis-omat -, egy pereskedés szempontjából teljesen irreleváns. A gyakorlatban nálunk a hitelrontás nem azt jelenti, hogy valakiről hazudok valami csúfat, hanem hogy bármi negatívat állítok - még ha igaz is. És ez engem elképesztően bosszant... bár még az is lehet, hogy ennek mélyén esetleg valami keresztény logika húzódik (11.§. Felebartodról rosszat ne mondj).