Celebesz

Az én csudálatos, alap- és középszakaszgyőztes csapatom ma nekivág a negyeddöntőknek: Jolánkáék ellen kezdünk. Mindenki Volán-DAB, UTE-Stars elődöntőket vár, az én tippem viszont: Volán-Miskolc*, UTE-DAB. Izgalom a tetőfokon, innentől 3 hétig ki se látunk a meccsekből! Nagylevegő  - és HAJRÁÁÁ!

*A fene se igazodik ki a csillagokon: a vérprofi szemlélet vagy a gyenge játék a tétnélküli meccseken elszenvedett (khm elég durva) zakók oka? Persze ez már ma este eldől. Én a másodikra fogadok. Még mindig szimpibb, mintha az első lenne...

*   *   *

A negyeddöntőkön kívül egy fontos tervem van a hétvégére: könyörtelen irtást végezni a gyapjastetvek körében. Csúfat hibáztak, mikor legislegkedvencebb (mert egyfolytában virágzik, pedig egy gondolattal sem fordítok rá több figyelmet, mint a többiekre) Phalaenopsisomat támadták meg. A hónapok óta tartó tárgyalások nem vezettek eredményre: miközben makacs hallgatásukba ütközöm, ők jelentős erőkkel folytatják az előrenyomulást újabb és újabb területekre.

Tehát. Múlt héten lezártam a párkány-övezetet, és honap megindítom az ellencsapást.

A hadviselés rendkívül komoly előkészületeket és precízen összehangolt műveleteket kíván. Ez esetben fegyvert és jó vitézi resolutiot inkább, mint pénzt-pénzt-pénzt; lévén a hatékony gyapjastetű-irtó méreg csak spec. engedéllyel és vagyonokért szerezhető be (ha hihetek az internetnek). Melegvíz, körömlakk-lemosó, kis ecset és papír törlőkendő lesz az én armadám. Ha addig találok egy fényképezőgépet, esetleg megörökítem az eseményt. Vagy mobillal**. Asszem gusztustalan vérengzés lesz :)

** Legjobb lenne persze a BBC, de ők a túlzott kockázat miatt most mégsem jönnek.

Végre feltöltöttem a rigai képeket. A hokisabbakat ide, a városnézősebbeket emide. Nem volt türelmem válogatni, úgyhogy színvonalat ne várjatok, de a sok fotó között talán akad egy-két ööö érdekes.

Tehát. Szombat este elmentünk a Lidoba. Az eddigi rigai tapasztalatok alapján gyalog gondoltunk nekivágni (minden jóindulatú figyelmeztetés dacára), de egy ponton (igen távoli ponton!) mégis a 3-as villamos mellett döntöttünk. Ám így legalább elsétálhattunk a Sztálin-barokk Akadémia mellett, ami sötétben EGÉSZEN pont olyan nyomasztó, mint a Wayne-building Gotham city-ben (mobillal lefotóztam, de csak nagy-nagy feketeség látszik).

A Lidot viszont alig tudom elmesélni: plázányi (3 szintes) kocsmarendszer, koripálya, mindehhez waltdisney-is-elbújhatik díszletek: kivilágított drótszobor-kompozíciók (pl. szarvasok az esti folyónál), törpék tucatjával, koripálya... de nem is folytatom: egy honlap többet mond ezer szónál. Ittuk a sört, ropogtattuk a nagyon fokhagymás barnakenyér-falatkákat (amit szotyi helyett esznek a lettek), szélviharban cigizgettünk - és vidáman hüledeztünk von Schwarzék kicsit még akkor is sápadt és reszketős bobos beszámolóján.

Vasárnap ukrán meccs: a szokott tempó szerint 20 perccel a kezdés előtt értünk a csarnokhoz, de valami furaság folytán már iszonyú tömegek gyűltek össze (eladdig az első meccsek igencsak negyedházasok voltak), viszont összesen két pici ajtón engedték be a népet. Beálltunk hát a sorba, és egyre idegesebben toporogtunk - pillogtunk az órára. És anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna, az előttünk álló rigai csoport egyszercsak előre engedett minket, hogy fussunk-siessünk, hisz a mi meccsünk kezdődik. Jófejek, na.

Hétfőn meg már jöttünk is haza. De azért ide sorolok néhány dolgot, amik eszembe jutottak a fényképeket töltögetve:
Marika: kiderült, hogy valamiféle valuta-váltó hálózat.
További magyar vonatkozás még a Delta című Mundruczó-film, amit most játszanak Rigában (és kézzel festett plakátja van!!!! - kár, hogy nálunk már nincsenek olyanok).
Az állatkert pedig egy tóhoz fut ki, ahol a megszokott lékhorgászok mellett jégvitorlás-pálya is van, épp valami verseny folyt javában. Annyira jó város ez, de tényleg!

A reptéren ismét összefutottunk a magyar csapattal. A mi gépünk mellől indult az övék (erről egy rendkívül informatív fotó is található az albumban), de nem nagyon haveroztunk velük, mert olyan beteg voltam, hogy aszittem: egy fél pillantásommal bacilusok ezreit küldeném a nyakukra. És én egy felelősségteljes szurker vagyok. (Nem beszari!!!)

Hazafelé a repülőgépen - rögvest, miután kiosztották a forró kávét-teát - jópofa turbulenciába (vagy mibe) keveredtünk: csak úgy repült a kezem a teáspohárkával együtt... a pilóta egyből elkezdett a jobboldalon látható nicely illuminated Bécsről beszélni - szóval hamar rájöttünk, hogy nincs nagy gond. De én azér rendesen megijedtem :) Prágában pedig már törzshelyünk lett a reptéri Pilsner söröző.

A rigai beszámolóhoz tartozik még, hogy a Malév menjen a francba. SOSE utaztam még úgy velük, hogy valamit ki ne emeltek volna a bőröndből (eztán istenúccse, folpakkolni fogok én is!), ráadásul teljesen kuszán írják ki a dolgokat: pl. hogy merrefelé keressük a csomagjainkat. Amikor szóvá tettük ezt a ferihegyi alkalmazottaknak, hetyke vállrándítással kísért "ma egész nap össze-vissza vannak a kiírások" volt a válasz. További boldog sztrájkokat kívánok nekik.

A szabadnap:
Hosszas gondolkodás után (sokáig tökölődtünk reggel, nna) végül úgy döntöttünk, nem megyünk ki Jürmalába, a tengerparta, mert még mindig elég betegesek vagyunk (ez különben nagyon dühítő), hanem maradunk a városban: irány az állatkert.

Odafelé a villin a fényképgépem végleg feladta: System error, és ettől azóta sem tágít. A másik gépbe meg elfelejtettem beletenni az aksikat. Lúzerség ide vagy oda, a tigrist mobillal fotóztam le (belefért!!!).

Nekem ez állatkert a leghangulatosabb az eddigiek közül. A bejáratnál állított táblán  magyarul is üdvözlik a látogatókat, a szürkemarha pedig egészen meghatott. Volt egy csomó teknős, Graptemys és alligátorteknős is – akik ugyanúgy kepesztenek az almáért, mint a mieink otthon (jajmilehetvelük); a medve lekvárosbuktát kapott ebédre; és egy türkiz-bordó szinekben pompázó, 1O cm körüli sáskaféleség teljesen lenyűgözött.

Szép, tágas állatkert, hangulatos faházikókkal az állatoknak, és minden kifutónál fedett rész a látogatóknak. (És igen, ez az én problémám, de akkor is: a belépőjegy mellé járó állatkerti térképen gondosan fel van tüntetve az a 8 hely, ahol rá lehet gyújtani.)

És még az is van, hogy mentünk-mendegéltünk az állatkert felé, mikor két megálló közt az utcáról a kaller kis piros tárcsájának egy lendítésével leállította a villamost. Felszállt, és amíg a jegyeket ellenőrizte, addig az ajtók zárva, és a villi meg sem mozdult. Volt egy jegymentes srác, az egy ideig valamit magyarázott, de az ellenőr mellett az egyre hosszabban várakozó utasok haragjával is szembe kellett néznie, úgyhogy feladta, és leszállt a kalauzzal együtt. A folytatást nem tom.

A legtöbb trolin-buszon-villamoson utazik egy kalauz, akinél O,4O pénzért lehet jegyet venni. Ha nincs ilyen, akkor a vezetőnél kapható - így viszont O,5O pénzbe kerül. Biztos lehet trafikokban is venni, azt még nem próbáltuk.

Megtaláltuk a magyar nagykövetséget is! Véletlenül, persze. Egy helyre kis utcában, szép szecssziós épületen lengedez a magyar zászló (a szállodánk háta mögötti utcában).

Még egy kocsmázás van hátra a mai napból: irány a Lido!!!

... aztán holnap hajrááá, előre az ukránok ellen!

Az olasz meccs napja:

Két cigis bűntársam javasolta még akkor, hogy menjünk fel a Latvia hotel tetejére, van ott egy presszó a 26. emeleten csodás kilátással. kipróbáltuk: igaz is! ...de ti ne délelőtt menjetek, mert a kávézó csak 3-kor nyit. Én azért a liftből is pompás képeket lőttem :D

Újabb hosszas kódorgásunkat váratlan öröm koronázta: megtaláltuk – a helyiek álltása szerint – az egyetlen olyan kocsmát a városban, ahol lehet cigizni!!! Sokféle sör és nagyon finom, sör mellé való falatkák: füstölt lazacos/pácolt heringes szendvics, céklasaláta, aszpikos marhanyelv: jóóó.

A lett-orosz ellentétből nem sokat érzünk, néhány beszélgetésben azért persze előjött. De az már igaz – legalábbis mi úgy vettük észre -, hogy egy-egy kocsmában-étteremben-boltban vagy oroszok vagy lettek dolgoznak. Ritka a keveredés – és ez kicsit a vendégseregre is igaz. A dohányzós kocsma inkább orosz volt. Odaült az asztalunkhoz Alex, és bár neki az angol nem ment annyira, nekem meg az orosz, egész hosszan elbeszélgettünk. Állítása szerint magyarokkal még nem találkozott Rigában. Finnek, svédek, németek doszt, de magyarok nem jönnek. Ő viszont nagyon örült nekünk: Captain Tenkes (gyerekkora összes téli szünetében azt adta a tv), Generál, LGT, Katja Kovács... És számukra Magyarország maga volt a Kapitalista Szabad Nyugat, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy Pesten fellépett a Queen.

Ő nem, de édesapja járt Budapesten. '56-ban, katonaként. Ezt hálisten egy rövid körrel tisztáztuk.

Aztán jött a meccs. Geriszunak hála a szurkerekből összeállt majdnem az egész MOL-Liga (sajna a gyergyói mez hiányzott). Annyira jó érzés volt ránézni!!! Szeredától Fehérvárig, sárgától a liláig :) És ebből vajon látszott valami a tv-ben? Fotók készültek! Az pech, hogy a meccs olyan volt, amilyen. Minden egyéb, sportértéki szempontokat félretéve szerettem volna, ha a csapat rendesen ránk néz a végén, és leesik nekik a tantusz. Odajöttek ugyan integetni, de nagyon lógatták az orrukat: szóval azt hiszem, nem vették észre. Füge szerint Godó ugyan kiszúrta a lila mezt... de az meg éppen nem azt a hatást váltja ki, ami a szándék volt :(

Rövid közvélemlény-kutatást is végeztem a svájci reményekről a lett, angolul tudó és dohányos hokiszurkerek körében (igen, a meccsszünetekben):

- az 5. helyezés volt a legmagasabb: 2 db egymástól és némi sörtől nem teljesen független vélemény alkotja ezt a csoportot.

- 3 db 6-8. hely

- néhányan  (4-5-en) a kiesési kör utáni bentmaradásra szavaztak

- a legislegtöbben a 8-1O. hely közé várják a csapatukat.

Megint gyűltek a fényképek (csak valamiért nem sikerül a picasa-t erre a gépre is telepíteni - ennek még otthon kellett volna a végére járni, ejnye!), úm. Skonto Aréna (a torna nem ebben van, hanem a nagyban: a Riga Arénában), gyönyörű régi tűzoltóság vadiúj Iveco tűzoltó autókkal, újabb szép házak, a Pilsetas-csatorna menti park, ahol galambok ülnek a kacsákhoz (veréb nincs, inkább varjú, sirály).

Gyűltek a magyar vonatkozások is: egy kinyomozatlan szolgáltatást rejtő “Marika” cégtábla a Brivibas sugárúton; a Marijuana Csacsacsa c. szám eredeti verziója a kávézóban (cd-ről!); és az egyik kisbolt mindent vivős akciója:  2 ü. kólához egy zacskó Kotányi füszerkeverék  ajándékba.

(Tegnap azt írtam vajon, hogy az egyik lett leves tisztára olyan, mint a mi gulyásunk, jóadag paradicsomsürítménnyel turbózva?)

Aztán míg Füge próbált erőt gyűjteni a meccsre, én elindultam városnézőbe. És végre elszívtam az első rigai cigimet. Persze nem hivatalosan: két lányhoz csatlakoztam az illegalitásban az utcán. Állítólag az irodaházakban teljesen tilos a dohányzás. Tőlük tudtam meg azt is, hogy a tegnapi felzászlózott-szalagozott fácska a tüntető lettek műve egy kormányépület előtt (a cél kb. ugyanaz, mint ami nálunk a tv-székház kifosztásakor volt). És az óvárosban ráleltem egy kis röltexre is, amit még otthon a kiemelt fontosságú tennivalók közé soroltam. 4.5 méternyi mindenféle, szigorúan lett mintás szalaggal gazdagodtam (2,11 LAT értékben :)) - de soha vissza nem találnék oda :(

Aztán pikk-pakk eljött az idő: indulás az Arénába. Tiszta para volt: mindjárt kezdődiiiiik :) Egészen sokan összejöttünk mi, magyarok. Olasz szurkerek pl. kb 6-an voltak, ahogy néztem. Ukránok azért többen. Haveroztunk a lettekkel, akik mind rém kedvesek, barátkozósak és nagggyon beszédesek. És ahhoz képest, hogy alig harmadházzal ment a második meccs, elég jól szurkoltak. Mindenfelé szólt a jegyünk, de hogy ilyen kevés néző volt, egybegyűtünk: a 114-es szektor lett a központ – bár ültek velünk szemben is magyarok, a büntipad fölött. Gyorsan sokat ittunk és szurkoltuk. Remélem, hallatszott! A 7 gól kicsit sok azért, de csak számszakilag. Mert a játékban tényleg jól álltuk a sarat a jóval erősebb, gyorsabb, NHL-KHL-esebb, mindenebb lettek ellen.

Úgy látszik, Szélig már sose lesz orrtampon nélkül. Azt hittem, komolyan megsérült – annyi vér folyt a jégre, és a hátsó kapun távozott - de szerencsére elég hamar visszajött. Godó meg még mindig isten. Levi is. Az első sor viszont kicsit többet is hozzá tehetett volna a játékhoz, uff.

És a meccs alatt leesett a hó. Gyönyörű!!!

Azért az olaszokat ma jó lenne elkapni. Ha úgy játszik mindkét csapat, mint tegnap, akkor nem is lehetetlen.

Lido kocsma viszont 3 is van a városban... de megtaláljuk az igazit!

Az eleje kicsit kusza, mert korán kellett kelni, úgyhogy az első biztos ponttól veszem fel a fonalat: Prága gyönyörűségeiből most csak egy reptéri Pilsner Urquellre futotta. Onnan az olasz csapattal egy gépen utaztunk a meseszép Rigába. Hááát, van köztük jónéhány langaléta legény: a fejük a plafont verte a göbzin. Füge nemzetiszín sálja első pillantásra kicsit megzavarta őket, de aztán gyorsan tisztáztuk, hogy mi a MÁSIK csapat szurkerei vagyunk. Helyesek voltak, az egyikük (ősz ember - csak nem az edző? Majd kiderítem.) nagyon vigyorgott, és valami olyasmit mondott, hogy helyes-helyes, egyedül úgyse lehet játszani. Hát ugye.

Hanem a rigai reptéren összefutottunk a magyar különítménnyel is. A poggyászvárós mozdulatok elemzésének elmélyült tudoraként bátran mondhatjuk: a mi fiainkkal minden okés :) Abból a másfél percből, amit egy légtérben töltöttünk (vidám köszöngetésekig merészkedve) úgy tűnt, ez alkalommal nincs gond a csomagokkal. Az olaszoknak Levi és Cortináék is örültek persze, de nagy haverozás azért nem volt: mindenki húzott a szállására szaporán. Pedig a rigai reptér kifejezetten szimpatikus: a helsinkihez hasonlóan világos, egyszerű, hangulatos várakozó-részekkel – szóval nagyon kényelmes és logikus. És – ahogy még otthon okosan utánajártam - a 22-es busz visz be a városba (O,4O pénzért, plusz pótdíj a nagytáskákra).

A város pedig mesés. Trolik, villik, buszok: Ikaruszt még nem láttam, de Ganz-Skodát már többet is. Nagyon helyes (Füge szerint é-németre hajazó) kétszintes fából épült (legalábbis fával borított) házak, emberi léptékek, parkok, lékhorgászok a befagyott Daugava-holtágakon... Persze lesznek fényképek is! És minden olyan zökkenőmentes: hiba nélkül felvettük a meccsjegyeket, megtaláltuk a csinos kis hotelt, ettünk-ittunk: ment minden, mintha ezredszer járnánk már itt.

Vacsorázni az óvárosba (Vecriga) mentünk: the Spinster and the Cat a hely neve. Giga adagok, két fogás, helyi sör (Lacplesis, mindenféle sajátos ékezetekkel legalább 4 betűn, de azért fincsi), rum, tea: 25 LAT. (Nem fogok itten nagy könyvelést vezetni, csak pár dolgot árazok be tájékoztató jelleggel.)

Két baj van csak:

Füge nagyon puruttya.

És eddig nem találtam olyan helyet az EGÉSZ városban, ahol rágyújthattam volna. Prágában cigiztem utóljára!!! 11OO km-rel odébb!

Mindent összevetve azért igen jó kis nap volt: két országban is söröztem :)

PS: hanem valami rémeset álmodtam a meccsről: 4-1, 5-1 után szépítünk végül 5-4-re a győzelem halvány esélye nélkül :( ...viszont a 4. gólunkat Szilassy üti... szóval akkor úgyse ér az egész álom, ugye?!
 

Megvannak a sálak, zászlók, repjegyek: csomagolás és holnap reggel irány Riga!
Hajrá, magyarok!!! :)

És itt az a sok minden, amit meg fogunk nézni - valószínűleg szombaton, a szünnapon. Csudálatos város!!!

Már tudom a Pókembert. De nem árulom el ;)

Megjöttünk Csíkból. Már hétfőn! - de azóta meglepett minket egy vidám csőtörés, így sajna nem volt idő blogolni.

Tegnap este az izlandi krimiről - konkrétan Arnaldur Indriđason könyveiről - szóló beszélgetésen voltam, ahol viszonylag hamar sikerült felvennem azt a sötét-nyomasztós hangulatot, ami állítólag ezekben a könyvekben van (még nem olvastam: ez a hétvégét - illetve a szeredai 2x14 órás vonatutat gondoltam erre szánni, mindegy is). Így mikor hazafelé megláttam a '48-as emlékművet*, már csak azt vártam, mikor másznak elő az élőhalottak. A képen annyira nem látszik, de szemerkélt az eső, a térre vastag köd ereszkedett, ami mindent penészszinű derengéssel vont be, és a reflektorok forró üveglapjáról sűrű páracsóvák kanyarogtak felfelé. Brrrrr.

*Az ántivilágban az oszlopon Kossuth-címer volt (és alá csak annyi volt írva, hogy "Ifjuságunk emlékére"). Nekem az nagyon tetszett. A nagy átváltoztatási hullámból persze ez sem maradhatott ki: most csak úgy csillog-villog rajta a Szentkorona - ez nyilván sokkal jobban kifejezi a '48-as szellemiséget. Még nem nyomoztam ki, kinek is kéne gratulálnom ezügyben.

PS: Gyerekkoromban ez az emlékmű volt a szánkópálya. A képet alaposan szemügyre véve bárki felfedezheti azt a kb. méternyi lejtőt (bár a refik szinte teljesen kitakarják), ahol csúszkáltunk. És NEM szánalmas, oké?!

Lisbethék vidám fotói a Szent András napjával egybekötött vacsiról. A norvég halászsapka nyilvánvalóan valami félreértés lehetett (asszem, kicsit mindig is az volt).

Cullen Skink, Shepherd's Pie, Cranachan: a menü itt figyel (bár csak angolul).

Millió helyen voltunk és barátkoztunk sokat tavaly, az mind nagyon jó volt. A Mazda is tök jó. A terasz is. És végül csak felkerült a konyhai polc is - bár miután verzió 1. leszakadt az összes rápakolt bögrékkel, vázákkal, teákkal, miegyebekkel együtt, most nem sok minden van rajta. De nem félek: csuprok gyűjtésében elég jó vagyok :) És már nem csak lóg, hanem lábon áll: szóval stabil!!!

Ide írom, mert tán még elfelejtenénk, mekkora mázlink volt: egyrészt pillanatokkal a nagy zuhanás után értem haza. Ha csak még pár percet kitart, minden valószínűség szerint (nagybevásárlás után) épp a konyhában pakolásztam volna, hogy a fejemre pottyanjon az egész hóbelevanc.

Ám akárhol is ért volna a bumm, a nyomokból ítélve (teraszajtótól a hálószobáig mindent két centi vastagon beterített a törmelék) gyakorlatilag sehová* nem bújhattam volna úgy, hogy ne vagdaljon ripityomra valami szilánk.

Ráadásul ha nem vágjuk el a villanyvezetéket (ami miatt pedig milyen mérgesek voltunk akkor!), és ezért nem tesszük át a mikrót a nappaliba arra az egyetlen napra, akkor a csetresekkel együtt még az is ment volna a levesbe.

*Az egyetlen érintetlen terület csak a karácsonyfa mögötti zug volt, ahová én ugyan be nem férnék, de Bujkó kevenc helye, így valszleg akkor is épp ott pihent, hát nem esett bántódása - eltekintve persze a mérhetetlen lelki megrázkódtatástól, amit rendkívül panaszosan bele is nyávogott az arcomba rögvest mikor hazaértem, és a katasztrófából még semmit nem láttam.

De voltak igazán borzasztó veszteségei is 2008-nak. És nem is nagyon remélhetni, hogy eztán az ilyen bajokból kevesebb lesz. Úgyhogy ebbe inkább nem is gondolok bele jobban.

Jó hír viszont, hogy idén lesz a 20 (úgymint H-Ú-SZ) éves érettségi találkozónk [sírva nevet]. Vadul szervezkedünk - keresünk - kutatunk: még össze is jöhet az egész bagázs. Csókok mindenkinek, aki idetalált a blogra az osztályból! :)

És lesz rengeteg hoki: a Megyerin, Csixben, Rigában, Zürichben/Bernben :) - szóval jobbnál jobb helyeken. MINDENHOL ott szeretnék lenni! Ide nekem azt a lottó5-öst MOST!

És nagyon várom a tavaszt, hogy kinőljön az a rengeteg virág, amit az őszön ültettünk. Vagy csak a fele: a virághagymák esetében már az is igen jelentős mennyiség lenne :) Van eper, ribizli, piszke - vajon teremnek-e már az idén? Oké, a sárgabarackfától (pillanatnyilag egy kb. 90 cm hosszú venyige) nyilván nem várom el... egyelőre :D

Itt az Újév, új jót hozzon,
Régi jónktól meg ne fosszon.
Hogyha új jót nem is hozhat,
Vigye el a régi rosszat!

Boldog 2009-et mindenkinek!

A másfél órás buszút alatt (bár ez nem igaz, mert már rögtön az elején, míg a Megyeritől kb. a Lehel útig jutottunk) a következők kerültek elő: sör, jéger, barack-, áfonya- és valami rémes szilvapálinka... utóbb pezsgő hegyek, sőt az újvárosi csarnoknál Lencsiéktől fehér rum is, ami valóban feltette a koronát :D
Szerencsére a sör-kóla kombót kihagytam, és akármit is állít Guriga a gyomorégésre való jótékony hatásáról, én még mindig szkeptikus vagyok.
Végül lett 4 használható kép is, mindet nagyon szeretem: http://picasaweb.google.hu/figlike/20081230_DAB_UTE#.

Annyira vidám, hogy még egy csomó ideig nem kell dógozóba menni! Délelőtt 11 óra, és én még itt bazsalygok pizsamában (nagy-nagy küzelemben a vággyal, hogy az elmúlt napok szokásának megfelelően 4 szelet mákoskaláccsal lássak hozzá a reggelihez).

A tegnapi fantasztikus Stars-verés hosszúra nyújtotta az estét. Ha a csapatot, ligát-bajnokságot most nem is nézem: a villanyvezetéktől elszenvedett vereségünk után erre nagy szükségünk is volt Fügével :)

(Mert az ember nekiáll a dolognak, jól halad - ez a pillanat látható a képen is - és akkor a legislegutolsó pillanatban beüt a ménkű. És ilyenkor már annak se lehet szívből örülni, ami eredmény azért kézzelfoghatóan megvalósult: a gyönyörű új konyhapolcnak.)

Alant pedig képek következnek: Füge szülinapjáról, a 23-i szurkolói találkozóról (amiről amúgy még több fotó látható itt meg itt) és a világ legpompásabb spájzáról, ami történetesen a miéééénk!!! Juhhhé! (Persze itt nem a Gorm erős tárolórendszerre gondolok, hanem az előtte látható 32 kg-nyi gyönyörűségre :) )

A hétfő rettenetesen indult, aztán kudarcos és tömegiszonyos lett, ám a végére egészen kiegyenesedett - bár a forraltborozás nélkül nem sikerült volna. Most meg tessék, annyira belejöttem a karácsonyvárásba, hogy aludni se bírok, itt kakukkolok vagy 3 órája. Pedig a mai nap pompásnak ígérkezik, feltéve, ha nem alszom át a lényeget.

Viszont épp, mivel ilyen hektikusan és meglehetős zsúfoltan indul a ráfordulás az ünneplésre, inkább most mondom: mindenkinek nagyon boldog karácsonyt! 
Idén vicces ajándék van: 7 évnyi/negyedórányi Beatles karácsonyi köszöntés. Jó mulatást!
 

Steerpike vagy Uriah Heep? Nehéz döntés.

*   *   *

Ma 13.15-től a junior válogatott Olaszország ellen jégkorongozik. HAJRÁ!

Gugitól kaptam képeket a jászfényszarusi kirándulásról... itt lehet megnézni.

Itt vannak a fényképek... szééép kis kolbikák!!! :)

Viszont az abáltszalonna sajnos kifogott rajtam: egyáltalában nem sikerült :( Csíp, mint a veszedelem a rengeteg fokhagymától.

Nagyon vicceset találtam (és biztos lesz ott még több is, ahol ez nőtt):

Nem rég: ennek a bejegyzésnek a végén jobb ötletre vártam a sportminisztertől. És íme, itt is van; nem lenne szép, ha a cinikus megjegyzések után* említést sem tennék a fejleményről:

Létesítmény-fejlesztésre: Gyakorló Jégcsarnok (3 másik nagy létesítménnyel együtt 1,395 milliárd)
A jégkorongsport fejlesztésére: Megyeri úti jégcsarnok, sátorral fedett mobil jégpálya, szövetségi felkészülési támogatás (230 mila).

Jó lesz!

*Ez azért rendesen bejött, főleg, ha meg is valósul. Na jó: nem túl valószínű, de lehet, hogy varázshatalmam van...Próba: most akkor azirányban pikírtkednék egy picit, hogy ma este 19.15-től a Volán igazán elkaphatná a Linzt (Linzet?).

Annyi mindenről kéne írni, meg feltölteni pl. a disznóvágási képeket (bájos, dundi kolbászokról), de most hamarjában csak annyit, hogy NAGYON KLASSZ szülinapom volt, még az sem bír elkeseríteni, hogy konkrétan olyan sokadik, hogy kimondani is fárasztó. Köszi MINDENKINEK, de különösen az újpesti serdülő hokicsapatnak!

Torta, pezsgő, haverok.... és a végén Vezér :) 

Nyilván már sok helyen előkerült, de ANNYIRA piszkál, hogy kénytelen vagyok ide is beírni (úgyis olyan sokan olvassák). Szóval az Országházban Katalin (és Évi szüli-) napon a költségvetés módosításai közt szavaztak két, hokit érintő tételről. 170 misi az utánpótlásra és 100 misi a válogatott vb-felkészülésének és szereplésének megsegítésére.
A 170 hálisten átment, juhéé, bár ippeghogycsak. Nem utolsó sorban azért, mert Warvasovszky Tihamér, fehérvári polgármester frakciófegyelmet sértve képes volt igent nyomni. Ez állítólag 200 rugós büntit jelent neki, nomeg az egész hokiszerető bagázs háláját.

Hanem a másik, a 100 millás tétel már nem ment át. Szerintem nem kéne elfelejteni, ezért ide is sorolom, hogy ki volt az a 9 honatya +1 honanya, akiknek ez a kérdés olyan RETTENETESEN nehéznek bizonyult, hogy egyszerűen képtelenek voltak bűt vagy bát mondani rá. Itt a link a hivatalosság végett, de íme maga a lista is:

• Dr. Eörsi Mátyás SZDSZ
• Dr. Fodor Gábor SZDSZ
• Gulyás József SZDSZ
• Gusztos Péter SZDSZ
• Dr. Hankó Faragó Miklós SZDSZ
• Horn Gábor SZDSZ
• Dr. Kóka János SZDSZ
• Kovács Kálmán SZDSZ
• Dr. Sándor Klára SZDSZ
• Császár Antal független

És akkor gyorsan még azt is véssük papírra, hogy Dr. Gyenesei István, sportért is felelős miniszter képes volt mindkét beadványra nemet nyomni. Mer ő független. Hehe. Még abba a kétszáz rugóba se fájt volna neki, mint Tihamérnak. Útálatos, cinikus, pikírt, stb-stb hozzáállásomat kissé reviedálva: még az sem teljesen kizárt, hogy ennél a bakfitty 270 milánál sokkal jobb ötletei vannak. Mindenesetre kíváncsian várom: mutassa!

A poszt vidám zárása kedvéért itt egy kép, amin csupa jófejek szerepelnek :)

Az van, hogy mikor már négykor sötétedik, és az ember lányának elugrik a férje egy egzotikus városba (na jó, nem tom, Baku mennyire számít egzotikusnak), annak bezony meglesznek a következményei.

A jelentős lelki elgyengülés okán (no és az ellenlábas rövid távollétét kihasználva) egyrészről sorjáztak a kosztümös-romantikus filmek (egész hajnali 3-ig, el is aludtam ma reggel! Hát nem pompás hely ez a Youtube?! - úgyismint Lost in Austen); másrészt - és ez a súlyosabb, főleg a mazda leendő utasaira nézve - Diana Krall szezonjellegű cd-je ismét bekerült az autóba. (Namostez hány mondat volt?)

Szóval - bár hivatalosan még másfél hét van vissza - nálam már elkezdődött, ma már így jöttem munkába :) Juhééé!!!!

És most fel, Miskolcra! Hajrá, liláááák!
Szép hétvégét mindenkinek... pa-rapa-pam-pamm

Én nem akartam izgulni, én sima meccset szerettem volna, izgulunk majd Rigában eleget. Szóval miattam lett ilyen, amilyen :) bocsi. Nem szárnyalt a csapat - kivéve néha a második sort. De most ennyi kellett, a Volán-busz holnap reggel indul Innsbruckba, arra is kell tartalékolni - ld. első sor. (Mert ma nem az ötödik, hanem a harmadik, negyedik gól volt a fontos!!!) Mindegy, a sapporói győzők ünneplésére tökéletesen alkalmas torna volt. A litván 3-as vigyázzon magára, mert még megtalálom!!! :) A horvát 17-es, Kanaet pedig jöhet hozzánk játszani, ha elunta a Martint.

De nagyon jó volt találkozni a sok régi haverrel,  és jól lehetett örülni az újaknak! Cortina is helyes volt - bár inkább volt mérges, mint elégedett. Azt mondta, ilyenkor nehéz a dolga az edzőnek, és evvel mélyen együttérzek. De mosmár naon elfáradtam: hosszú egy hétvége volt, mindenkinek szép jóéjszakát! (Megint vacak, mobilos fotók - a képre klikkelve ott a többi is)