Celebesz

Második nap: lézersó és majdnem teltház...

A lézersó minden második eleme a Pannon-kisszirom volt, mintha amúgy nem lenne tele minden vele. Sztem van olyan reklám-mennyiség, ahonnan kontraproduktív az egész. Mint pl. a felfújhatós szurkerrudak: nem elég, hogy semmivel nem szól jobban, mint a taps; de senki nem is lát tőle semmit - az egymás mögötti széksorok emelkedésénél nem számoltak a félméteres botokkal. Ám ami igazán szép, hogy a folyosón két kislány szájjal fújja fel őket, és iszonyú sorokat kell végigállni, hogy ilyenje legyen az embernek (mert ne gondoljuk, hogy a kislányok harmadközben is fújnák: dehogy! Csak mikor kifejlődik a sor). 

Ez legyen persze a legnagyobb bajom: a meccs sokkal jobb volt, mint a tegnapi, és a 105-ös szektor dobosai rutinos összeszokottsággal oldották meg a feladatot. Amúgyis csupa sokat próbált vezérszurkerből áll a bagázs: volános, fradista, újpesti. (Starsosokat eddig csak távolról láttunk, ki tudja: lehet, ma már csatlakoznak ők is!) Apropó: újvárosiak, merre vagytok?!? (A tiszta vizet a pohárba elv alapján ma már mi is lila mezben fogunk megjelenni.)

A pénteki meccs után a Gusztávba mentünk - de nem nagyon volt már hely, így gondoltuk, szombaton adunk egy esélyt a Tücsöknek. Megkapta. És el is játszotta. A két mérges néni eccerűen minősíthetetlen: a magam részéről egy évre felfüggesztem azt a helyet. Persze ez egyúttal megmagyarázza azt is, hogy miért volt tele a Gusztáv.

A pénteki 3/4(?) házban az volt a jó, hogy egyszerre lehetett összefutni mindenkivel, akikkel amúgy csak klubok szerinti bontásban találkozunk a bajnokikon.
Majdnem teltházkor (mint pl. tegnap) viszont olyanokkal is összeakadhatni, akiket konkrétan ezer éve nem láttam (mert mondjuk Mantovában alibiznek, ejj! :D )

Kíváncsi vagyok, ma teljesen telt ház lesz-e, és vajon ki mindenkivel találkozunk még!
Nna, jöjjön az utsó meccs... VAN-COU-VER! VAN-COU-VER! (A Rigához ANNYIRA nehéz rigmust találni) :D :D :D

Jók, persze jók a közönségtalálkozók is, de legjobb mégis, ha játszani látjuk őket. Úgyhogy már nagyon vártuk a hétvégi olimpiai előselejtezőt, hogy a messzi-messzi Sapporo után végre újra jégre lépjen a válogatott.

A mérkőzés? Khm, hát... amilyennek lennie kell az első hazai fellépésnek: jó sok gólos.

Szégyen ide vagy oda: a második harmadtól már nem is nagyon követtem az eseményeket, hanem csak szurkoltam-szurkerhaverekkel vidámkodtam... Tudom, hogy ez az én fejlövésem (ám még senki se cáfolta), hogy a válogatott fellépései előtt a hokis fórumok felett angyal száll át: mindenki megbékül (sőt, akad olyan is, aki nyilvános önkritikát gyakorol), megszeretgeti a többi hokikedvelőt - pont, mint karácsonykor :D
(IGGGEN, persze az is lehet, hogy a válogatott-szereplések idején nincs bajnokság, ezért nincs mi miatt egymás torkának esni; ám pl. a keret összeállítása rendkívül termékeny talaja tud lenni a klub-feszkóknak.)

Csak a mobilommal tudtam fényképezni, és azt nem a nagy sportcsarnokra vagy sötét kocsmára optimalizálták (bár miért is nem?), szóval elég vacakok. Viszont most először került fel videó is... és ne feledjük, a főszereplője volános!!!! :) Klikk a képre!

Kaptam. És nem birom megállni: ki is teszem ide, úgy megszerettem :)

Dunaújváros, Vasmű út Szerda, 16:20 perc - a retro jegyében :D

A tavalyi elmaradt, ám idén rekordmennyiségű alma termett. Szerencsére evvel párhuzamosan gépesedtünk is: éljen soká a Walter Schuster-féle üvegmosó!!!

A körülmények szerencsétlen összjátéka folytán a meló nagyobbik feléből (úm. almaszedés) kimaradtunk, mert a többség után egy nappal, csak péntek este értünk Katiékhoz. De a palackozásból kivettük a részünket. Főleg én! -utalnék itt felelősségteljes és nélkülözhetetlen szerepemre a csapoló és a kupakoló közti zökkenőmentes üvegforgalom fenntartásában. (Kár, hogy erről nem készült fotó, mivel a fényképező az én nyakamban lógott, és a bokros teendők egy pillanat nyugalmat nem engedtek, hogy magamról képet készíthessek.) A végeredmény: közel 600 (szerintem 582 :D) üveg almalé!!! Bravó!!!!

Aztán a szokásos Stocker-látogatás (legfinomabb babsaláta, legfinomabb májkrém), és vasárnap reggel - elsőként, sajnos - haza, mert Füge ügyeletes hétvégés volt (hétvégi ügyeletes?).

Újra október vége. Újra kolbifeszt, már asszem 12. alkalommal...

De most először - a gyönyörű, új vivócsarnok avatására - megrendezték az I. Csabai Kolbász Kupa - Párbajtőr Gálát is: a képek nagyrészt ott készültek.

A kolbifeszt úgyis mindig ugyanolyan: óriási tömegek boldog pálinka-mámorban - maga a földi mennyország :) És mindenhol sültkolbász, hurka, cigányka és sör+sör+sör, nomeg mindenféle árusok: birkabőr, kecsketej-szappan, csetres-csupros (igen: nekem egy tál és egy kancsó termett idén); és nyilván a retró jegyében: bólogató kutyák az összes színben/méretben/fajtában. 

Bár Gugival megtárgyaltuk, hogy minden világok legjobbikában a bólogató kutyának az autók alapfelszereltségéhez kellene tartoznia; a vélhető családi népharagtól megrettenve ezt az ötletet elő sem mertem vezetni. Pedig a csetresek vásárlásakor szinte a nullával volt egyenlő Füge ellenállása. (Merugyehogy az időzítés!!! Azon múlik minden!!! Nem reggel kell körbemenni a boltok során, mikor még a gyúrókban csak a drukk dolgozik, hanem a verseny után, amikor már a pálinka :D )

És a vívócsarnok: minden szempontból pompás (és nem ám csak a korábbi, alagsori edzőteremhez képest)! Jó helyen van, nagyon szép, belül tágas-fényes és még nézők is férnek. Tényleg fantasztikus! (A Honvéd terme persze szebb, de az zsinagóga volt: avval nem lehet versenyezni.)

És a gála is nagyon klassz volt! Kicsit aggódtam csak: már a verseny előtt számtalanszor körbejárt a pálinkás poharas tálca (a vívás meg olyan bőkős-veszélyes sport), dehát nyilván azért vérprofik, hogy ilyesmi ne okozzon gondot. Mer pl. nekem a végefelé egy hajszállal nehezebben ment a fotózás, mint szokott...
 

Rengeteg dolgot kéne mesélni, de nehéz... mert itthon mindig csak a rohanás van.

Pl. szuper utak vannak mindenfelé, szépek, simák, szélesek. És személyautó alig van, mindenki legalább egy 9 személyes kisbusszal nyomja: az Antalyai öbölben bármikor adódhat úgy, hogy egy rakat túristát kell ide-oda szállítani. És baleset nincs, bár a piros lámpa csak annyit jelent, hogy a jobbérzésű buszsofőrök 120-ról lemennek 100-ra, halványan előrehajolva beleskelnek a keresztútra, aztán visszakapcsolnak 4-esbe és zummneki.

Mindenhol kutyák és macskák kóricálnak: nagyon kedvesek. A fülükben barna klipsz: az összes városban összegyűjtik a kóbor állatokat, sterilizálják, beoltják, kezelik és újra elengedik - de már fülbevalóstul.

És minden török nagyon kedves! És barátságos, beszélgetős, viccelős. És a birkát és a csuszpájzos édességeket szeretik, pont mint én :)

A szállodában (ami nem is Alanyában volt igaziból, hanem Okurcalarban, 30 km-re nyugatra) mi az utolsó vendégek közé tartoztunk: szombat hajnalban jöttünk el - aznap zárt be a szálló is áprilisig. Pénteken ennek örömére óriási tüzijátékot rendeztek. Amúgyis ilyenkor a legjobb odautazni szerintem: a tenger fantasztikusan jó; napközben annyira van csak meleg, hogy néha a vízbe kívánkozzon az ember, de azért még legyen ereje mozogni is: mert ugye akadt olyan, akinek fociznia is kellett ám, nem csak pihizni, mint nekem. És már nem volt sehol tömegnyomor, mert a túristák nagyja őszre hazaszáll.

És az egészen elképesztően gyönyörű Pamukkale mellett van még ezer, majdnem ugyanilyen csodálatos látnivaló. 
Ennél sokkal-sokkal hosszabb bejegyzést lehetne írni már csak erről az egy hétről is, de most ennyire fussa. Meg azért  talán a képek is mesélnek picit (klikk a naplementés Fügére).

...bar inkabb csak Alanya, turistavaros.

Vıcces ez a billentyüzet - nem gyakran akad ilyenre a netfüggö magyar -, hogy az összes ekezetes betüink közül epp az ö meg az ü szerepel gyarılag a klaviaturan...

Vicces tovabba 27 fokos tengerben libizve az aktualis hokifordulo eredmenyei miatt aggodni.

Sokfele nem voltunk - elegge el nem itelhetö modon belesüppedtünk a hotel nyujtotta lustulos örömrökbe -, de Pamukkaleba azert elmentünk - hathiszenhogy mar vagy egy evtizede vagyodom. Ketszer 5 oras buszut, ugy, hogy magara Pamukkalera összesen kb. 3 ora jutott, de megis ANNYIRA jo volt, hogy akar azonnal indulnek is vissza :)
Indulok is - mondjuk jövöre. Ezermillio dolgot kell itt meg megneznünk, egyszerüen pompas orszag!!!

Kepeket most nem tudok feltölteni, de nezegetni valo azert akad: pl. ebben a hotelben lakunk.

A nyerő olasz menü*:

• Prosciutto sárgadinnyével
• Sült bárány rozmaringos tepsis krumplival
• Panna cotta csokikrémmel

És a képek:

És az már milyen (ezt utóbb írom, mert elsőre elfelejtettem), hogy mini benzinkutak sorakoznak az út mellett pont, mint a buszmegállók? Irígylésre méltóan praktikus. A robogósoknak is, de főleg az olyan széllelbélelteknek, mint én.

* merthogy a legjobb tavaszi menü ugyebár a zöldborsó leves és tojásos galuska fejessalátával

Minden nap ügyesedek :D
A lényeg: mostantól még több képet töltök fel, viszont nem ide: jobb helyen vannak máshol. (Sokkal több fér.)

Ezeken a képeken pl. a nyáron kertünkbe látogató fauna látható (egyedül Malou-ról nincs fent kép... de remélem, jön még hozzánk, s akkor lekapom!!!); meg az, amikor Celebesz megérzi az őszt, és előbb kuporogva, utóbb a melegben megnyugodva hever kályha-barátja előtt.

Frissítettem az iglói bejegyzést: ahhoz is tettem fel képeket.

Most meg már mindjárt indulunk Rómába (csak előbb még jól legyőzzük az SC-t).

Hát, evvel a kerttel kéne versenyre kelni :) Nem tom, lesz-e kedvem feltenni a párhuzamos képeket a mi kertünkről addig, amíg legalább a fű ki nem nő! (Mondjuk ahhoz el kellett volna vetni - lám, ma is milyen szépen hullana rá az eső!!!)

Azért ne feledjük beleszámolni a hirtelennemistudom, hány év fórt!!!

Update: Gugi képei is feltöltődtek: itt lehet nézegetni.

Alighogy megjöttünk Iglóról, indultunk is tovább Jászfényszarura bulizni.

 
S ha már ott voltunk, hogy is hagyhattuk volna ki a Zagyva-parti sétát? Csak már jó sötét volt, azért nem lettek túl sikeresek a képek... (már számolni sem tudom, ez hanyadik mentegetőzés a képek miatt. Valószínűleg inkább az van, hogy nem tok fotózni.) De azért nagyon szép kis falu! - Mármint izé... elnézést. VÁROS.

A család jövevény férfi tagjai apám emlékének adózva, akadályt (=csalános) nem ismerve bátran bevonultak a folyóba (tényleg folyó!!! Épp úgy, ahogy Fényszaru város).
Apu, ha látta volna, biztos jót vigyorgott volna rajta: a lányai igazán jól választottak férjet. Ki ne lenne büszke rájuk? ;)

Frissítés: még több iglói kép.

A Spissky Pohar nevű iglói tornán az UTE 4/4. lett, de mi azért jól mulattunk. Pénteken még kirándulni is el tudtunk menni - bár nem volt egyszerű elszakadni akárcsak egy órácskára is a Saris-kimérésektől. Felfelé libegni a nagy szakadékok fölött rémisztőbb volt, mint elsőre hittem. De megérte, hisz pl. láttunk medvét (ezt itt, a képen) és gigantikus szamárkórókat is.

 
Lefelé már nem kapaszkodtam annyira, még fényképezésre is futotta.

 
Nem látszik túl jól - mondhatni: egyáltalán -, de középen, az erdőbe nyúló rét legtetején az ott egy temető. Sztem az egyik leggyönyörűbb fekvésű ebben a műfajban.

 Hiba csak annyi volt, hogy pénteken kicsúsztunk az időből, s a Montenegro elleni póló-elődöntő elejéről lemaradtunk. Miklós ugyan írta sms-ben az eredményt, de a lanovka belecsúszott egy-két gsm-vakfoltba, így pl. vagy negyed órán át aggódtunk a 6-3-as monti vezetés miatt. Mire a kocsihoz értünk és befogtuk a Kossuthot, már nagyjából rendeződtek a viszonyok, és síííííímáááán hoztuk a meccset :)
Dedinky Iglótól délre, egy mesterséges tó partján van helyes kisvasúttal és pompás libegővel.

És igen-igen, hogy mindenki láthassa: tényleg elkapott a rendőr Kassán, mert gyorsan hajtottam. Első büntim. Nem tudja valaki: beleszámít a szlovákiai büntetés az itthoni pontvadászatba? 

Az új tulajdonosnak sok sikereket meg örömöt kívánok, meg mindent, ami nekünk volt - és - ha nem vagyunk ilyen mulyák - lehetett volna a busszal kapcsolatban.

A ládákban:

1. Nyílfű. Saggitaria. Hogy japán-e vagy amerikai... vagy vmi más, azt még nem tom. (Erikától)
2. Bazsalikom. Még bírja! Sőt, egész bíztató a helyzet - bár azóta igazi, fullasztós hőség még nem volt.
3. Íriszek, a jobb szélső Iris Sibirica. A másikok simák: sárga-barna virágúak; a kertből ültettem át őket... de ha beindul a bazsalikom, akkor mennek vissza a szárazra, és a nyílfű bújik a szibériai mellé.
4. Ez van írva róla: Scirpus cernuus/Szobafűpalka: "bár ezt a fajt szinte csak Scirpus cernuus néven árulják, a növény legújabb neve már Isolepis cernua". Egyik kedvencem, mert át tud nőni a hálón.
5. Egyelőre passz, még nyomozok. (Erikától)
6. Hídőr. Alisma plantago-aquatica (vízi hídőr). Képről ahhoz hasonlít legjobban. De az is lehet, hogy Kereklevelű hídőr (Alisma parviflora). (Erikától)
7. Zantedeschia Aethiopica - Fehér tölcsérvirág. Aszongya: "Rizómája a vaddisznók és tarajos sülök egyik csemegéje". Alig várom, hogy egy sül kiszagolja a miénket!
8. Hydrocotyle 'Nova Zealandiae', nem találtam hozzá magyar nevet. Ez is jól át tud bújni a rácson. Legalábbis pár levélkét már áthúzkodtam :) remélem, ebből majd tanul. Kár, hogy a macskák ott szeretnek legjobban heverészni, és kilapítják szegényeket.
9. Ezke nem is látszik a képen, mert olyan pici, és a nevét sem tudom még. Az 5-ös számú, szintén ismeretlen nevű alatt lakik. (Erikától)

A vízbe pedig a lentebb említett 3 növényen kívül került még

• Sulyom - Trapa natans
• Békalencse - Lemna minor
• Békatutaj - Hydrocharis morsus-ranae
• És egy újabb hínár, ami akár Tócsagaz is lehet (Ceratophyllum demersum) vagy éppen Süllőhínár (Myriophillum spicatum). Az utóbbi leírása találóbb: "Az alámerült (submers) hínárok legelterjedtebb társulása, amely főleg az Alföldön gyakori".

Tegnap este a zsír új teraszunkon ülve vártuk a 2. félidejét ennek a pocsák szar olasz-spanyolnak. Addigra elviselhetővé hűlt a levegő. Szal ültünk kint, egy-egy pohár pezsgővel és igen elégedettek voltunk az életünkkel:). Ugyan egy rakás kopasz földhalomra esett a tekintetünk, de mi már látjuk benne a potenciált. Zöld mező, tarka virágok, a centrumban a bogrács helyével...:).

Idővel biztos sor kerül a többi növényekre is (hisz épp ez a blogi cél), most hát azokat veszem sorra, amiket hirtelen látok:

A VÍZBEN:
A békáknál a tóban egyelőre egy kicsi cserép átokhínár figyel, meg úszkál 3 féle vízteteji: Salvinia Natans, Pistia stratiotes és Eichhornia crassipes (most látom csak, h. milyen szépen tudna virágozni... nem tom, nálunk ugyan fog-e. Tavaly is volt ilyen, bár akkor még csak az akváriumban: semmi jelét nem láttam efféle szándéknak).

AMIK FALRA MÁSZNAK:
Van 3 iszalag, ezek rácsra futnak a kerítésen (lehet, hogy túl sok lesz nekik a napsütés? ...majd ültetek valamit  a tövük elé): Clematis mont. 'Rubens' (tavaly ültettük, úgyhogy idén már virágzott. Bár nem olyan vad rózsaszínben, mint gondoltam, inkább csak kis fakón, de rengeteg virágot hozott és tényleg látványos volt), 'Multi Blue' és 'The president' - a két utóbbit tavasszal vettem, akciósan - ebből azt gondolom, idén már nem hoznak virágot; ráadásul gyalázatos módon hetekig cserépben laktak, csak pár napja ültettem őket a helyükre - még el sem érik a rácsot (ami olyan vacak, hogy gyakorlatilag a felszerelés előtt már széttörtek a hozzá kapott műanyag távtartók. Még szerencse, h. volt sok portóis dugó: elsőre épp megfelelőnek tűntek. Meglássuk, hogy válnak be hosszú távra.)
Két loncom is van (RENGETEG fal vár befutásra, elkél a segítség a vadszőlőnek): Ibi nénitől japán lonc (két v. három? éve van nálunk, de nem a legjobb helyre ültettem. Azért így is becsülettel virágzik és illatozik ezerrel - bár most már épp elvirágzott), akciós vásárlásból pedig egy Lonciera per. 'Belgica'. Az iszalagokkal együtt vettem, s amilyen kis peches, még mindig cserépben ül. Sürgősen ki kéne találni, hol legyen a helye...)
És a lila akác: tavaly őszi szerzemény (Ibi néni), ügyesen túlélte a telet. Most olyan 50-55 cm, vajon jövőre már virágzik? Távolabbi terv, hogy a hintára másszon fel.

Aztán pedig van még a Voldemort-szerű (nevét sem szabad kimondani) ellenség, ami anyunak tetszett meg nagyon; és akkoriban, évekkel ezelőtt még jó ötletnek is tűnt - mert meg kell adni, gyönyörű, amikor virágzik (épp most kezdte) -, de elképesztő agresszív: a mi homokos kertünkben a föld alatt 10-20 méterre is elkúszik, türemkedik ezerrel, és mindent megfojt, ami az útjába kerül. Háború van: irtom, ahol érem... de elhúzódó harcokra van kilátás.

Egyelőre ennyi. Apránként majd az összeset felsorolom, aztán hozzáírom, hogy nálunk mi mikor virágzott; mikor próbáltam metszeni, permetezni - és hogy mire jutottam vele; és akkor majd jövőre meg a következő években jól fogom tudni, hogy mikor mit kell/-ene/-ett volna csinálni. Először füzetbe akartam, de nem bírtam kitalálni jó rendszert hozzá, azért lett blog. Mert abban jól visszakereshetők pl. a 3 év előtti júliusi bejegyzések. Szóval nem akarnék boldogítani senkit evvel a kerti listával; nem nagyon tudom, mások mi érdekeset találhatnak benne, de ugye ezt úgyse én döntöm el. Mindenki szívesen van látva, aki idetalál.