Celebesz

No, hazaérkeztünk. Kis kerülővel ugyan - mert elmentünk Ulm felé, hogy megnézhessük a Dunát, mikor még kicsi; valamint hogy integethessünk Udonak (és nem azért, mert csúnyán benéztük a St. galleni elágazást). Udoval nem találkoztunk, de a Dunával igen. Csak tényleg olyan vékonyka, hogy a száááguldó autóból alig-alig tudtam lefényképezni. Bár már igen késő van, s holnap kezdődnek a dolgos hétköznapok - az evvel együttjáró korakeléssel -, azt azért még elmondom, hogy éljen-éljen, az általunk most bejárt területeken (Svájcól Ausztriáig) tartják a májusfa-állítás szép szokását. Én ugyan sose kaptam, de mindig nagyon vágytam utána. Csak bátorítani tudom az ilyesmit. (A májusfával egy baj van: még a kicsi Dunánál is véknyább, úgyhogy kép nem sikeredett egyikről sem, pedig láttunk számosat.)

A kirándulás utolsó képei

Remélem, mindenki épségben hazajutott!

Hát, nem jött össze a Himnuszhoz a zenei kíséret, de egye kánya! Nagyszerű volt itt lenni, minden percet élveztünk, és rengeteget röhögtünk - pl. azon, hogy ez az első vb, ahol senkinek fogalma sem volt a felsőházakról: hogy ki milyen csoportba került, mit játszottak a finnek, kanadaiak, oroszok... mindenki csak a kiesési körrel foglalkozott :)

Az volna még csuda jó, ha holnap végre zenei aláfestéssel énekelhetném a Himnuszt!

Más most nincs is (csak jó késő) meg képek itt. Jóccakát!

Tehát. Tegnap sikerült felvenni a szurkolás fonalát - ahogy közeledtünk a csarnokhoz, egyre többen csapódtak hozzánk: a magyarok mindenhol énekelve közlekednek, úgyhogy a kósza csoportok hamar egymásra találnak. Én úgy éreztem, nagyon sokan gyűltünk össze mi, nótás kedvű magyarok, de Szaniék szerint - és ők igazán megbízható forrás - az osztrák meccsen már sokkal kevesebben voltunk, mint korábban. Amiket írtak az újságok, hogy nagyon szeretnek minket, az igaz; de ahogy néztem, itt általában mindenki nagyon szeret mindenkit.

12 órás autózás után reggel fél8-ra értünk ki Melchtalba, a szállásunkra. Éjjel persze semmit nem láttunk a hegyekből, de mikor hajnali 4 felé elkezdett pitymallani, már gyönyörűséges hegycsúcsok között találtuk magunkat. Melchtal egyutcás falu Luzerntől nem messze egy völgyben, így azért elég könnyen megtaláltuk a többieket: gigantikus magyar zászló és a parkoló magyar rendszámú autók segítettek.

"This was a hard game, a tough game," modja Grabovski. "They played smart in the defensive zone. They always had five men back." :) Éééédes élet! Tök jók voltunk megint!!! Csakhátugye a németek belezavartak: nyerni kell a relegationt, az a tuti.

Kanadát megúsztuk 10 alatt, és én is túléltem az első napot az új munkahelyen - innen már nagy baj nem lehet. És csak figyeljetek! Jön a harmadik meccs: ilyenkor szokott Palkovics ébredezni! ...Bár az igaz, hogy most nagyon más a sora, mint eddig... :(

HAJRÁ MAGYAROK!!! Hajrá szurkerek!!! Nagyon jók vagytok!!! :D 
A tv-ben is átjön ám! Főleg, amikor megprörgeti a MOL-Liga és OB1 legjobb dobosa!

És mindjárt megyünk mi is!!!! :D :D :D

Szlovákia-Magyarország 4-3
Annyira gyönyörűséges ez, hogy szavakat sem találok, csak ide másolok mindenféle kedvenc mondatot evvel kapcsolatban:

El se hiszem, de megjött a személyim, jogsim, és a forgalmit is sikerült elintézni!!! Juhééé, nagyjából hivtalosan tudok autózni a Mazdával – már csak a zöldkártya hiányzik.

Tiszta őrültek háza, semmire nincs idő, pedig még az okmánypótló vadászatomnak is csak a felénél járok, miközben a kertben is tobzódnak a tennivalók: a diófa sehogy nem akar kijönni, hiába nyüstöljük - pedig már évekkel ezelőtt teljesen elszáradt; permetezni is kéne, mert a rózsákon és a kis sárgabarack fámon (ejj, na EZÉRT tényleg mérges vagyok!!!) megjelentek a tetvek; a füvesítés előtt még gazt kell irtani, helyre kell fésülni a dzsindzsást (kimondani milyen eccerű, leírni meg mennyi betű).... szóval milljom dolog.

Szerencsére csak 19 km-ről volt szó, szóval még aznap véget is ért a kaland... nem mondhatnám, hogy nagy kenu-fan lennék.

- Miklós mesélte -, meccs végén az összes játékosnak (kabalafigurástól) ki kell ülnie a jégre, és végig kell hallgatniuk mident, ami a B-közép szívéből kikívánkozik. Ahogy győzelem után a tapsot, ilyenkor a khm kritikát. Jóóó! :)

Hartai György fotója!

Most mondjam, hogy a szokásos? Hisz lenne mesélni való bőven:
- Csicsó temetéséről, ami igazán méltó volt és nagyon-nagyon szívszorító;
- a BS-béli fergeteges, macidobálós HUN-FIN-ről, nomeg az előtte kiosztott ~30 szurkolói mezről - mennyi boldog ember!!! - és az újfent ELKÉPESZTŐ OSTOBA TÜCSÖK PRESSZÓról;
- a 37-szeres válogatott Borbiról, aki nekünk adta a jutipezsgőjét, és épp olyan csudalelkes volt a válogatottsága miatt, mint amennyire mi örültünk, hogy végre lilák vannak a nemzeti csapatban;
- a hétvégi rendkívül hatékony kertezésről: hogy összeraktuk a magaságyásokat, és az egyikbe eper, másikba petrezselyem, szurokfű, sóska, tövébe dísztök vettetett (lesz-e belőlük valami?);
- a sok-sok virágról, ami már kinyílt: nárciszok, jácintok, tulipánok;
- a bimbókkal teli többiekről, úm. cseresznye, ribizli, iszalag...
de hiába mindez a sok téma, mert mégis-mégis leginkább az ül most a nyakunkon, hogy hétfő hajnalban besurrant a csóka, és míg mi aluszkáltunk, elvitte a laptopokat, mobilomat, táskámat - mindent, úgyhogy most csak vendégségben, röviden tudok blogbejegyzeni, amíg a kölcsönlaptopot meg nem kapjuk. Hát, így.

Kicsit megtisztogattam a mobilom memóriakártyáját, így előkerült pár kép, mentek is egyből az albumba. Téli és tavaszodó kert, a fantasztik Pankratov-féle szurkermezek, a kerítés épülése: ilyesmik.

 
Kép

Szombaton megnyertük az ezüstöt, vasárnap a mongol konyha örömeibe merültünk könyékig... de még így is állunk a lábunkon, itt vagyunk!!! :D

Ahogy Kerusz mondta: a keddi izgalmak után, a csütörtökiek előtt tegnap rekreációs hokimeccsnézést folytattunk.

Kedves szomszédság!

Jócskán megérett az idő, hogy belefogjunk az új kerítésünk megépítésébe. Ez főleg az első időkben (a jelenlegi lábazat bontása során) biztos nagy zajjal fog járni. Az ígéretek szerint ezen a fázison egy nap alatt átesünk (csak remélni tudjuk, hogy valóban így lesz). Utána már viszonylag csendesebb munkák következnek.

A munkát március 23-ával kezdjük, és előre láthatólag 2-3 hét alatt elkészül a szép, új kerítés.

Igyekszünk minél kevesebb fennakadást okozni, és a munkából adódó kellemetlenségért előre is elnézést kérünk!

Megértéseteket köszönjük!

Emő, Zoli

Április 2: a Pannon Hoki Gálán, a Finnország elleni mérkőzés első magyar góljánál repülnek a macik. Részletekért klikk a képre!

Döntős a csapat!!! MINDENHOL CSAK A LILA!!!
A Sportside videója
Az UTEhoki galériája

Az én mobilos fotóim pedig a képre kattintva láthatók, de asszem, csak én tudom, mi van rajtuk... :) Mindenesetre hosszú egy este volt! ÁLÉÁLÉ

 Montecuccoli lenyomta Zrínyit: a gazdaságos tetűirtás nem jött össze. Hiába jártam végig a mindenféle illatszerosztályokat, a mostani körömlakklemosók fennen hirdetik aceton-mentességüket - pedig nekem pont arra lett volna szükségem. Így végül az egyedülálló hatásmechanizmusú Chess felszívódó rovarölő szerre kellett hagyatkoznom (a hatásmechanizmust magát sztem csak erős idegzetűek tanulmányozzák - bár az én szívem nem lágyult meg tőle). Szombaton vetettem be a vegyifegyvert, és ma reggel úgy láttam, hogy nagy valószínűséggel sikeresnek mondható az akció. (Csak nem tom, a petékkel-lárvákkal mi van. Azoktól szappanos-vizes fürdővel próbáltam megszabadítani az orchideákat; de amilyen trükkösek, résekbe bújnak és igen kicsik - plusz a peték szerintem nem is esznek, hogy felszívhatnák a Chess-t -, szóval maradtak még kétségeim, de majd az idő válaszol. És akkor jól megírom azt is!!!)

 A hokiban nem lett igazam: bejött a papírforma elődöntő-párosítás. (Pedig majdnem sikerült a maciknak, jól harcoltak! A Stars meg majdnem ráfázott a nagymellényre. Mi mondjuk simán leléptük Jolánkáékat, de a Duncsinak 3 meccs kellett a Fradi ellen - na ezt tegnap sikerült személyesen kiszurkolnunk Újvárosban.) Tehát egyik ág: Fejér megye, másik: IV.kerület. Legalább nem kell sokat utazni - bár direkt az elődöntő-döntők miatt most hónapos autópályamatricát vettünk. 
Ha mezítláb is*, de le kell győzni a szépújhonlapú Starst!!! HAJRÁ LILÁK!!!

*hogy ez milyen sunyi dolog, arra nem találok szavakat.

Létezik kirekesztőbb mondatkezdés annál, hogy "Romák és nem romák együtt..."?
Ehh.

On.