No, hazaérkeztünk. Kis kerülővel ugyan - mert elmentünk Ulm felé, hogy megnézhessük a Dunát, mikor még kicsi; valamint hogy integethessünk Udonak (és nem azért, mert csúnyán benéztük a St. galleni elágazást). Udoval nem találkoztunk, de a Dunával igen. Csak tényleg olyan vékonyka, hogy a száááguldó autóból alig-alig tudtam lefényképezni. Bár már igen késő van, s holnap kezdődnek a dolgos hétköznapok - az evvel együttjáró korakeléssel -, azt azért még elmondom, hogy éljen-éljen, az általunk most bejárt területeken (Svájcól Ausztriáig) tartják a májusfa-állítás szép szokását. Én ugyan sose kaptam, de mindig nagyon vágytam utána. Csak bátorítani tudom az ilyesmit. (A májusfával egy baj van: még a kicsi Dunánál is véknyább, úgyhogy kép nem sikeredett egyikről sem, pedig láttunk számosat.)
Remélem, mindenki épségben hazajutott!
