Már nem is emlékeztem, de a blog épp a tavalyi Parázs Varázs után indult. Tehát ez lesz az első beszámoló a második Parázs Varázsunkról.
Mi voltunk a sátor-felelősök, és ezt a feladatunkat tökéletesen megoldottuk: mire elállt az eső, meg is érkeztünk a színhelyre, és pikk-pakk felállítottuk a rendszert. Eső ugyan egy csepp sem esett aztán, viszont nem is volt túl meleg, hogy a sátrak árnyékára lett volna szükség. De ott voltak s álltak végig: nem dőlt össze egyik sem.
A "Köménymag" csapatnak a hokiszeretet a kovásza, amit az idén is nagyon sikeres egyenpóló mellett egyéb design-elemekkel is szoktunk volt erősíteni, úm. az asztali hoki és az újpesti sálak. Örömmel tapasztaltam, hogy a (na jó: érthetően) zömmel újvárosi kötődésű Köménymag-társak tavalyhoz képest (amikoris állandóan eldugdosták a sálainkat) idén már nem akartak olyan elszántan szabadulni a lila színtől (fényképes bizonyíték az albumban). Mi mással lehetne ezt magyarázni, mint az Újpest idei fantasztikus teljesítményével, beleértve a Volán-verést?!
Akkor is büszkén nyakamba vettem a sálat, mikor ellátogattunk az újvárosi hokisok sátrához. Na ki volt a legislegelső, akivel odafelé összefutottunk? Az egyetlen ember, aki előtt inkább eldugnám: Godó. Már pirultam is volna, mikor láttam ám (de tényleg!!!), hogy megértőleg rám kacsint.
Aztán már nem volt több gond a sállal: szépen végigkóstoltam a Jonkl és Agárdy pincészetek borait...
Megtisztelő feladatom volt még a tavalyi sütiket ismét levinni: Cafoutis-t és fahéjast. Ide is belinkelem majd a recepteket, mert rém egyszerű és nagyon fincsi mindkettő. Ám a lényeg a bográcsban készült: vörösboros, sűrűszaftos, nagyon finom marhapörkölt.
A sok régi ismerős mellett találkoztam ám két nagyon régivel is: Szemenyeivel meg Zsuzsával. Az de klassz volt!!! Volt még táncolás és zenélés, míg végül 2 körül megtértünk a Dunaferr hotel-beli szállásunkra (a hőmérő ekkor 9 fokot mutatott - de ezt egy darabig pálinkákkal lehetett ellensúlyozni).
Vasárnap pedig... az egész napot Ágiéknál töltöttük Kulcson. Ami az elképzelhető legkellemesebb regenerálódás egy PV után. Finom ebéd, Duna-parti séta, béke-baráccság-nyugalom-pihi. Csudás. És persze nem jöhettünk el üres kézzel: itt vár egy csomó gyönyörű palánta, amit nagyon hamarosan el kéne ültetnem. Megyek is.
